XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2018. február 19., hétfő

Február 19.

Zsid 2,11-18
Mert ugyanattól az egytől valók mind: a megszentelő és azok, akiket megszentelt. Ezért nem szégyelli testvérnek nevezni őket, amikor ezt mondja: Hirdetni foglak testvéreimnek, zengem dicséreted az egybegyűltek előtt. Majd: Bizalommal ráhagyatkozom. Aztán: Nézd, én és gyermekeim, az Úr adta nekem őket. Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik a sátánt, és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett. Hiszen nem az angyalokat, hanem Ábrahám leszármazottait karolta fel. Ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és kiengesztelje a nép bűneit. Így mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik a kísértéssel küzdenek.

Mi az ember? Kérdeztük tegnap. Mostanság vannak, akik az emberben semmi többet nem látnak, mint molekulák halmazát. Igaz, az ember húsból, csontból épül fel, de ez lenne minden? Vagyis tovább kérdezhetünk „Mi az ember?”, maga Isten akart egészen ember lenni, mindenben hasonlóvá válni hozzánk: Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle. Jézus, az Isten fia, valóságos ember volt, a testvérünk, mivel ő is testből és vérből való volt. Isten megtestesülése megmutatja az ember iránti mély szeretetét: Mert úgy szerette Isten az embert, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy üdvösséget szerezzen nekünk. (Vö. Jn 3,16.17) Isten nem „felülről” hanem „alulról” akarta üdvözíteni az emberiséget: Jézus Krisztus által, húsvét misztériuma által. Jézus élete számunkra az út, amely elvezet minket saját megismerésünkhöz és megmutatja, hogyan kell emberként élnünk. Az embernek tehát, ha szíve mélyéig érteni akarja önmagát -- s nemcsak futó pillantást vet önmagára, mellyel tökéletlenül, gyakran csak felszínesen, külsőleg megmutatkozó magyarázatokat és szabályokat lát az életben --, Krisztushoz kell mérnie önmagát félelmeivel és kétségeivel, gyöngeségeivel és bűnösségével, életével és halálával együtt. Az embernek mindenestől, amije van, Krisztusba kell öltöznie; föl kell vennie és magáévá kell tennie a Megtestesülés és Megváltás teljes igazságát, hogy újra megtalálhassa önmagát.”1 Jézusra tekintve mondhatjuk, ahogy az első ember mondta: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból.” (Ter 2,23). Jézusban megtaláljuk azt a segítőtársat, aki teljesen hozzánk illő, megért minket, és aki megmutatja igazi lényünket, amely a csont és a hús pusztán csak testi dimenzióját egészen felülmúlja.

Feladat a mai napra: A mai napon többször odafordulok Jézushoz és megköszönöm, hogy most is velem van és kísér engem életem útján.
1 II. János Pál Pápa, Redemptor Hominis enciklikája 10