Iz 61,1-3a.6b.8b-9 (Örök szövetséget kötök velük)
Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl
engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a
megtört szívűeket. Hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a
börtönök lakóinak. Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk
bosszújának napját. Hogy megvigasztaljam mind a gyászolókat, és koszorút adjak
a hamu helyébe, örömnek olaját a gyászruha helyett, a szomorúság lelke helyett
meg ünnepi öröméneket. A nemzetek gazdagságát élvezitek majd, és kincseikkel
ékesíthetitek magatokat. Megjutalmazom őket hűségemben, és örök szövetséget
kötök velük. Sarjadékuk híres lesz a nemzetek között, és minden ivadékuk a
népek körében. Akik látják őket, elismerik majd, hogy ez az a nemzedék, amelyet
megáldott az Úr.
Ma Nagycsütörtök van. Este fogjuk megünnepelni az Úr Jézus utolsó
vacsoráját. A liturgia megjeleníteni azt a pillanatot, amikor Jézus a felső
teremben fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta tanítványainak
ezekkel a szavakkal, amiket minden misén megismételünk: „Ez az én testem,
mely értetek adatik.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt
mondta: „Ez a kehely az új és örök szövetség az én véremben, amely értetek
kiontatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” (vö. Lk 22,19.20) Jézus
szavainak nagy jelentőségük van, hiszen a valóság, amit kifejeznek, valóban
létrejön, a kenyér átváltozik Jézus Krisztus testévé, a bor pedig Jézus
Krisztus vérévé. Ezért ezek az utolsó vacsorán elhangzott szavai, nem egy
pillanatnyi megihletettségből származtak, hanem előre elő volt készítve, át
volt imádkozva, az Atyával át volt beszélve. Vajon mióta készülhetett Jézus
erre a pillanatra, milyen módon tudatosodott benne, hogy ez az Atya szándéka
vele, hogy élet odaadásával valósítsa meg az új és örök szövetséget? Ezeken a
kérdéseken való elmélkedés több időt igényel, mint a mai imádság, és mindig
csak kicsit tudunk közeledni e valósághoz. A mai idézet, amely a mai
krizmaszentelési misén hangzik el, Isten megígéri Izajás próféta által, hogy
örök szövetséget fog kötni népével. Jézus nagyon jól ismerte azokat az
ószövetségi idézeteket, amelyek a szövetségről beszélnek, amit Isten már a
teremtés óta az emberekkel kötött (vö. Ter 9,9-16 Noéval, Ter 17, 1-8
Ábrahámmal, Kiv 19,5; 24,8 Izrael népével Mózes által) és amelyet Isten újra
akar kötni (pl. Iz 55,4, Ez 37,36). Az Úr szolgájáról szóló első ének és
második ének végén azt ígéri, hogy Isten szolgáját a nép szövetségévé teszi: „megtettelek
a népnek szövetségül” (Iz 49,8: Én teremtettelek, és én teszlek meg a nép
szövetségesévé). Jézus megértette, hogy ez róla szól. Amikor Jézus nyilvános
működése elején a Názáreti zsinagógában Izajás próféta könyvéből a fönti
idézetet olvasta fel, hozzáfűzte: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek
hallatára.” (Lk 4,21) De ugyanezt mondhatta volna nagycsütörtökön, az
utolsó vacsorán is: Örök szövetséget kötök velük. „Ma teljesedett be
ez az Írás.”
Feladat a mai napra: Az
Oltáriszentségben levő Jézus előtt (és vele) imádkozom a mai napon és kifejezem
neki hálámat a velem kötött szövetségért.