XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. június 27., hétfő

Június 27.



Lk 4,16-22           (A jubileumi esztendőben helyre kellett állítaniuk jó kapcsolatukat Istennel, a felebarátaikkal és a teremtett világgal)
16Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett. 17Izajás próféta könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt írva: 18„Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, 19és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” 20Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rá szegeződött. 21S elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” 22Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak.

Az előttünk álló esztendőben ezekből a szavakból merítünk ihletet: „Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak” (Mt 5,7).
Ezzel a témával a krakkói Ifjúsági Világnap (Világtalálkozó) illeszkedik az Irgalmasság Szentévébe és annak legfőbb ifjúsági programjává válik.
Közületek néhányan talán felteszik a kérdést, mi is ez a szentév (jubileum), amit az Egyház ünnepel? A Leviták könyvének 25. fejezete segít megértenünk, mit jelentett a „jubileum” a zsidó nép számára. A zsidók minden ötvenedik évben megfújták a kürtöt (jobel), amely felszólította őket (jobil), hogy tartsanak szentévet, a kiengesztelődés (jobal) időszakaként mindenki számára. Ebben az esztendőben helyre kellett állítaniuk jó kapcsolatukat Istennel, a felebarátaikkal és a teremtett világgal, az önzetlenségre alapozva mindezt. Ezért ilyenkor többek között elengedték az adósok tartozását, különleges segítséget nyújtottak a nyomorgó embereknek, igyekeztek javítani az emberek közötti kapcsolatokon és felszabadították a rabszolgákat.
Jézus Krisztus azért jött, hogy meghirdesse és elhozza az Úr kegyelmének végleges időszakát, hogy elhozza a jó hírt a szegényeknek, a szabadulást a foglyoknak, a látást a vakoknak és a szabadságot az elnyomottaknak (vö. Lk 4,18-19). Benne, és különösen az ő húsvéti misztériumában teljesedik be a jubileum legmélyebb értelme. Amikor Jézus Krisztus nevében jubileumi szentévet hirdet az Egyház, mindnyájan arra kapunk meghívást, hogy átéljük a kegyelem rendkívüli időszakát. Az Egyháznak az a feladata, hogy bőven adja jelét Isten jelenlétének és közelségének és felébressze az emberek szívében a képességet, hogy a lényegre tekintsenek. Az Irgalom Szentéve különösen is „az az időszak az Egyház számára, amelyben újra fel kell fedeznie annak a küldetésnek a jelentését, amit rábízott az Úr Húsvét napján: hogy az Atya irgalmának eszköze legyen” (Homília az Isteni Irgalmasság vasárnapjának első vesperásán, 2015. április 11) 

(Ferenc pápa üzenete a 31. ifjúsági világnapra)
Feladat a mai napra: Gondolkozom azon, hogy van-e olyan kapcsolatom, amelyet még helyre kellene állítanom? Esetleg mi vár még kiengesztelődésre életemben?