Mt 15,21-28 (Tágítassuk tekintetünket)
Onnét
továbbmenve, Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Ott a környékről
közeledett egy kánaáni asszony és hangosan kérte: „Könyörülj rajtam, Uram,
Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek.” De ő szóra sem
méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Teljesítsd kérését, hisz
kiabál utánunk.” Ezt felelte: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett
juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és e szavakkal borult le előtte: „Uram,
segíts rajtam!” De visszautasította: „Nem helyes elvenni a gyerekektől a
kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak.” Az asszony ellentmondott: „Igen, Uram, de
a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról.” Erre így
szólt Jézus: „Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.” Még abban az
órában meggyógyult a leánya.
Első tekintésre itt egy részvétlen Jézussal
találkozunk. Úgy tűnik, hogy Jézus nem akar megkönyörülni sem a kérő édesanyán,
sem a szenvedő lányán. Tanítványai azt akarják, hogy Jézus segítsen rajta, nem
részvétből ugyan, hanem azért, hogy nyugalmuk legyen. Jézus azzal indokolja meg
elutasító magatartását, hogy „küldetésem
csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Az asszony pedig nem elégszik meg ezzel a válasszal, tovább kérleli.
Kéri, hogy lányának is jusson Jézus gyógyító erejéből, beköveteli irgalmát,
mert hisz Jézus Istenének jóságában. Az asszony szavai által Jézus felfedezi
küldetésének egyetemességét. Az Atya sem tartja vissza a pogányoknak az üdvösség
részét. Jézus a tanítványokat először csak Izrael népéhez küldi: ,,Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a
szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának
elveszett juhaihoz.” (Mt 10,7). Feltámadása
után pedig az egész világra. Mi is
tágíttassuk mindig újra tekintetünket, hogy bennünket is mindenkihez
küldött az Úr.
Feladat a mai napra: Figyelek
arra, hol oszthatom meg valakivel hitemet.