ApCsel 2,42-47; 4,32-35 (A lelki javak közössége)
Állhatatosan
kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az
imádságban. Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és
jel történt Jeruzsálemben. A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és
közös volt mindenük. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották
azok közt, akik szükséget szenvedtek. Egy szívvel-lélekkel mindennap
összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és
egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt. Dicsőítették az Istent, és az egész
nép szerette őket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát ugyanott.
A
sok hívő mind egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának,
mindenük közös volt. Az apostolok nagy erővel tanúsították Urunk, Jézus
feltámadását, és mindnyájan bőségesen részesültek a kegyelemben. Nem akadt
köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott
pénzt elhozta, és az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belőle, a
szükséghez mérten.
„Az első
jeruzsálemi közösségben a tanítványok "állhatatosan kitartottak az
apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban"
(ApCsel 2,42). Közösség a hitben. A hívők hite az Egyház apostoloktól kapott
hite, az élet kincse, mely gazdagodik, ha továbbadják.” (KEK 949)
„A szentségek
közössége. "Az összes szentségek gyümölcsei minden hívőhöz tartoznak; e
szentségekkel mint szent kötelékekkel Krisztushoz kapcsolódnak és kötődnek,
leginkább a keresztséggel, mellyel mint egy ajtón át belépnek az Egyházba. A
»szentek közösségén« a szentségek közösségét kell értenünk. E név (közösség)
minden szentségre érvényes, mert Istennel kötnek minket össze; leginkább mégis
az Eucharisztiát illeti meg, amely létrehozza ezt a közösséget."” (KEK 950)
„A karizmák
közössége. Az Egyház közösségében a Szentlélek "sajátos kegyelmeket is
szétoszt minden rendű és rangú hívőnek" az Egyház építésére. "A Lélek
ajándékait pedig ki-ki azért kapja, hogy használjon vele" (1Kor 12,7).
(KEK 951)
„"Mindenük
közös volt" (ApCsel 4,32): "Egy igazi keresztény semmit nem birtokol
úgy, hogy ne tekintené közjónak is. Ezért a keresztényeknek mindig készen kell
lenniük arra, hogy enyhítsék a rászorulók nyomorúságát". A keresztény az
Úr javainak intézője (vö. Lk 16,1-3).” (KEK 952) Azon elmélkedek ma, hogyan tudom
jól kezelni az Úr javait, amelyeket már megkaptam, és amelyekkel Isten elhalmoz
engem nap mint nap.
Feladat a mai napra: Valamit, amire úgy tekintek, hogy az enyém, tudatosan közös rendelkezésre,
használatára bocsátok.