Róm 14,7-13 (A szeretet közössége)
Senki közülünk nem él önmagának, és senki nem hal
meg önmagának. Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg.
Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Krisztus ugyanis azért halt
meg és támadt fel, hogy halottnak, élőnek ura legyen. Miért ítéled el tehát
testvéredet vagy miért nézed le embertársadat? Hiszen mindnyájan Isten
ítélőszéke elé jutunk. Ezt mondja az Írás: Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr
-, előttem meghajlik minden térd, s minden nyelv magasztalja az Istent. Tehát
mindegyikünk magáról ad számot Istennek. Ezért többé ne ítélkezzünk egymás
fölött, inkább legyetek azon, hogy a testvér miattatok ne ütközzék meg s ne
botránkozzék.
„A szeretet
közössége: a szentek közösségében "egyikünk sem él, s egyikünk sem hal meg
önmagának" (Róm 14,7). "Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt
szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, vele örvend
valamennyi. Ti Krisztus teste vagytok, s egyenként tagjai" (1Kor 12,26-27).
"A szeretet nem keresi a magáét" (1Kor 13,5, vö. 1Kor 10,24). A legkisebb, szeretetből végzett cselekedetünk is mindenki javára
szolgál. Ez történik a minden élő és elhunyt emberrel való szolidaritásban, ami
a szentek közösségére alapszik. Minden bűn árt ennek a közösségnek.” (KEK 953)
Add, Uram, hogy én is egyre jobban tegyek mindent szeretetből, a legkisebb
feladatomat, cselekedeteimet is. Köszönöm a szenteket, akik megmutatják nekem a
szentséghez vezető utat, és arra buzdítanak, hogy kövessem példájukat. Amint
életük nekem is a javamra szolgál, add, hogy életem ugyanígy lehessen javára
sok ember számára.
Feladat a mai napra: Elgondolkozom, miről szeretnék ma
szeretetből lemondani vagy miben meghalni magamnak mások érdekében.