XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. szeptember 14., vasárnap

Szeptember 14.



Szám 21,4-9; Fil 2,6-11; Jn 3,13-17
Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van). Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak.

A mai vasárnap az Egyház a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét üli. Furcsa lehet számunkra, hogy az év közepén ünnepeljük a Szent Kereszt felmagasztalását, hiszen a kereszt a Nagyhét liturgiájához kapcsolódik. Mi lehet ennek az ünnepnek a mondanivalója? Isten, az Egyházon keresztül, újra meg újra a megváltásunkra akarja összpontosítani figyelmünket: „Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak.” Ezt olvashatjuk a mai evangéliumban. Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, az élet szerzője és bevégzője. Őt küldte a Mennyei Atya, hogy megnyissa minden ember előtt a Mennyország kapuját. Nagyon fontos, hogy ezt mindig újra tudatosítsuk magunkban, hiszen állandóan fennáll annak a veszélye, hogy természetesnek véljük hitünket, pedig az mindannyiunk számára Isten szeretetének ajándéka! Senki sem olyan tökéletes, hogy kiérdemelhetné az üdvösséget. Isten annyira szeret minket, hogy mindnyájunknak felkínálja az üdvösséget. Rajtunk múlik azonban, hogy elfogadjuk-e és élünk-e vele.
Mi történik, amikor feltekintünk a megfeszített Krisztusra? Aki rádöbben a megváltás valóságára, átéli a megváltottságot, hálás szívvel imádni fogja Istent. Ez nagyon jó. Jézus azonban azt kéri, hogy kövessük példáját, és folytassuk megváltó művét. Azt akarja, hogy üdvössége eljusson a föld végső határáig: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket!” (Mt 28,19). A feltámadt Krisztus azt a feladatot bízta ránk, hogy akik a megváltás ajándékában részesültünk, vigyük el az örömhírt minden néphez, hogy ezáltal őket is üdvözítse: „Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” (Fil 2,9-11). Fontos ugyanis, hogy magunkban mindig újra tisztázzuk és felfrissítsük hitünk lényegét, hogy életünkkel és szavunk tanúságtételével megismertethessük Jézus Krisztust. Ezért Ferenc pápa az Evangelii gaudium apostoli buzdításában személyes találkozásra hív meg minket az üdvözítő Jézus szeretetével:Az evangelizáláshoz az első motiváció Jézus szeretete, amelyet megkaptunk, a tapasztalat, hogy ő üdvözített minket, arra késztet, hogy egyre jobban szeressük őt. De miféle szeretet az, amely nem érzi szükségét annak, hogy beszéljen a szeretett személyről, hogy bemutassa, hogy megismertesse? Ha nem érezzük közlésének heves vágyát, meg kell állnunk imádságunkban. Kérjük: térjen vissza, hogy magával ragadjon minket. Szükségünk van arra, hogy minden áldott nap könyörögjünk, kérjük kegyelmét, hogy megnyissa hideg szívünket, és felkavarja langyos és felületes életünket. Nyitott szívvel állva előtte, hagyva, hogy szemléljen minket, fel fogjuk ismerni a szerető tekintetét (...). Milyen édes ott állni egy feszület előtt, vagy térdelni az Oltáriszentség előtt, és egyszerűen az ő szeme előtt lenni! Milyen jó engedni, hogy visszatérjen, megérintse az életünket, és útnak indítson minket az ő új életének közlésére!” (EG 264)
Feladat a mai napra: Lehetőséget keresek arra, hogy személyesen találkozzam a megváltó Jézussal és üdvözítő szeretetével, és ezáltal megerősödjek hitemben.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma