XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. szeptember 3., szerda

Szeptember 3.



Zsolt 18,16-25                   (Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt)
Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtől, Uram, leheletednek haragos zúgásától.
Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyéről.
Elragadott ádáz ellenségeimtől, gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam.
A veszély napjaiban rám támadtak, de az Úr védelmemre kelt.
Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett.
Így viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem.
Hiszen az Úr útjait követtem, nem fordultam el Istenemtől.
Minden parancsát szem előtt tartottam, törvényét soha el nem utasítottam.
Vétek nélkül jártam színe előtt, a bűntől távol tartottam magam.
Így viszonozta az Úr igaz voltomat, mert látta, hogy tiszta a kezem.

A mai részletben arról beszél Dávid, hogy Isten konkrét cselekvéssel kiszabadította őt a bajból: kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyéről. Elragadott ádáz ellenségeimtől, gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam. Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett. Tény és való, hogy amikor Dávid a filiszteusok királya előtt állt, és észrevette, hogy életére akarnak törni, mert ráismertek benne Góliát gyilkosára, úgy tett, mintha eszét vesztette volna, hogy megmeneküljön a szituációból. A király pedig elengedte őt és így kijutott a palotájából. Valószínűleg szolgák kísérték őt ki a palotából a király parancsára. Dávid szabadulását magának az irgalmas Isten cselekvésének tudta be: Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett. Így viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem. Dávidnak volt ideje átgondolni Istennel való kapcsolatát, saját hitéletét. Csodálatos szabadulását Isten szeretetének és jutalmának érezte, mert a keze tiszta volt. Mit jelent, hogy a keze tiszta volt? Tudjuk, hogy nem azért volt tiszta a keze, mert sosem követett el bűnt, hanem mert alap-beállítottságában igaz volt: Isten útjait igyekezte követni. Tudjuk, hogy sok harcban küzdött, sok ember vére tapadt a kezéhez, mégis mindezt nem azért tette, mert gyűlölte az embereket, és bosszút akart volna rajtuk állni, hanem mert Isten parancsának érezte hazájának és népének védelmét. Igazlelkűségét akkor láthatjuk, amikor Saul életét, aki kétszer is a kezébe került, kímélte, és bár megölhette volna, mégse rontott az életére, hanem szabadon engedte. Bár indokolt lett volna, hogy bosszút álljon rajta, mégsem tette. Itt egy fontos dologra hívja fel figyelmünket: Isten gondviselését csak az tudja igazán megtapasztalni, aki Isten törvényei szerint él, és őt próbálja egész életével szeretni és követni. Aki csak saját feje szerint él, az nem látja meg, hogy Isten miként van jelen, hiszen számára Isten igazából nem is létezik. Azt, hogy Isten jelenlétét megláthatjuk életünkben, az ő ajándéka: Boldogok a tiszta szívűek, mert majd meglátják az Istent. (Mt 5,8).
Feladat a mai napra: Isten a mi életünkben is tevékenyen cselekszik. Sokszor embertársaink által gondoskodik rólunk, szabadít meg egy nehéz helyzetben, utat mutat, megvéd, stb. Kiben ismerem fel életem során Isten cselekvését?

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma