XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

Jelen elmélkedés témája:

A következő elmélkedéseket a Ferenc Pápa "Gaudete et exsultate" című apostoli buzdításából vesszük.
A „Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás, a keresztény ember életszentségre szóló jézusi meghívottságából indul ki, és miközben rámutat a jelen kor veszélyes útvesztőire, kijelöli az evangéliumok ajánlotta utat. Az életszentségre meghívottság mindenkinek szól!

2018. március 2., péntek

Március 2.

Jn 6,3-15
Jézus fölment egy hegyre, s ott leült a tanítványaival. Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus körülnézett, és látta, hogy nagy sereg ember tódul hozzá, megkérdezte Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt azért kérdezte, mert próbára akarta tenni, maga ugyanis tudta, mit fog végbevinni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek” - felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Azon a részen sok fű volt. Letelepedtek hát, s csak a férfiak voltak szám szerint ötezren. Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek, s ugyanígy a halból is adott, amennyit csak akartak. Amikor jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, nehogy kárba vesszen.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Bizonyára ez az a próféta, akinek el kell jönnie a világba.” Jézus észrevette, hogy körül akarják venni, erőszakkal meg akarják tenni királynak, azért visszament a hegyre, egyedül.

Jézusban megláthatjuk azt, aki minden szituációt az Atyával tudott megbeszélni és állhatatos tudott maradni a kísértésben. A mai idézet a csodálatos kenyérszaporításról szól, Jézus egyik legnagyobb csodáját teszi, és ebben a csodában kinyilatkoztatja a gondviselő Atyát, aki táplálni akarja népét. Mai keresztény fülünkben a történetet rögtön összekapcsoljuk a szentmisével, az Eucharisztiával. A legcsodálatosabb táplálék maga Jézus, aki saját testét és vérét adja nekünk ételül, italul. Az emberek fölfedezték benne a prófétát, akinek el kell jönnie a világba. A várva várt Messiást, aki helyre állít majd mindent. Erőszakkal királlyá akarták őt tenni. Hiszen a Messiás majd földi hatalommal fog rendelkezni, és kiszabadítani a zsidó népet a megszálló hatalomtól, helyre fogja állítani Dávid királyságát. De Jézus nem ezért jött. Messiás, de a szabadulást nem királyi hatalommal hozza meg. Amikor észrevette, hogy körül akarják venni, erőszakkal meg akarják tenni királynak, azért visszament a hegyre, egyedül. Visszavonult imádkozni. Újra a sátán kísértése volt ez, (vö. Lk 4,6-7) de az imádság által tiszta és állhatatos tudott maradni azon az úton, amit az Atya neki szánt. Vajon képesek vagyunk-e megállni, és az Atyával átbeszélni a teendőket, amikor mások hatalmaskodni akarnak fölöttünk, vagy a társadalom sodrásába keveredünk? Mit jelent egy istenellenes társadalomban Isten mellett kiállnunk? Jézus rámutat életével arra, hogy erre képesek vagyunk. Az ember méltóságának lényeges alkotóeleme a belső szabadság, mely a teljes Istenre hallgatásból fakad.

Feladat a mai napra: Ma különösképpen az állhatatosságot gyakorlom.