XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. május 12., kedd

Május 12.



 ApCsel 16,22-34                       (Pál és Szilás éjfélkor imádkoztak)
A nép is ellenük fordult. A bírák lehúzatták róluk a ruhát, és megvesszőztették őket. Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, s megparancsolták az őrnek, hogy jól vigyázzon rájuk. Ez a kapott parancs értelmében a belső börtönbe zárta őket, és a lábukat kalodába szorította. Pál és Szilás éjfélkor imádkoztak és zsoltárt énekelve dicsőítették az Istent, a foglyok meg hallgatták őket. Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy a börtön alapjai megremegtek. Az ajtók mind kinyíltak, és mindenkiről lehullott a bilincs. Amikor a börtönőr felriadt álmából, s meglátta, hogy a börtön ajtai tárva-nyitva vannak, kihúzta kardját, s meg akarta magát ölni, mert azt hitte, hogy a foglyok megszöktek. Pál hangosan rászólt: „Ne tégy kárt magadban, hisz mind itt vagyunk!” Az őr világot kért, berohant, és remegve Pál és Szilás elé borult, aztán kivezette őket s megkérdezte: „Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?” „Higgy Jézus Krisztusban, és üdvözülsz te is, a tieid is!” - válaszolták. Aztán hirdették neki és egész háza népének az Isten szavát. Az pedig még akkor magához vette őket, éjszaka kimosta sebeiket, s rögtön megkeresztelkedett, hozzátartozóival együtt. Aztán házába vezette őket, asztalt terített nekik, s örült egész háza népével, hogy az Isten híve lett.

Filippiben is az apostolok igehirdetése ellenállásba ütközött. A város lakói ellenük fordultak és börtönbe zárták őket. Mit csinálnánk mi ilyen helyzetben, amikor ellenállást tapasztalunk, amikor bajt szereznek nekünk? Siránkozni szoktunk rossz helyzetünk miatt és sajnáltatni magunkat vagy képesek vagyunk ilyenkor még nagyobb bizalommal Istenhez fordulni, és hozzá imádkozni? Pál és Szilás ezt tették, éjfélkor imádkoztak és zsoltárt énekelve dicsőítették az Istent, a foglyok meg hallgatták őket. A börtönben is tanúságot tettek Istenbe vetett hitükről. Azt hitték, hogy nem véletlenül kerültek fogságba, hanem Istennek ezzel is térve van és majd segít nekik e kilátástalannak tűnő helyzetben. Szintén fogságból a filippiekhez írt későbbi levélben hasonló meggyőződést fejezett ki Pál: „Tudomásotokra akarom hozni, testvérek, hogy jelen körülményeim inkább hasznára vannak az evangéliumnak, mert az egész császári testőrségben és máshol is ismeretes lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem, és az Úrban való testvérek többsége bilincseimből bizalmat merítve bátrabban, félelem nélkül meri hirdetni az igét.” (Fil 1,12-14) Filippiben is haszna volt Pál és Szilás fogságának, hiszen elvezetett a börtönőr megtéréséhez. Egyrészt az apostol imádsága által művelt csoda miatt, de még inkább azért, mert a börtönőrt elcsodálkoztatta, hogy a foglyok nem menekült meg. E lenyűgöző esemény után Pál a börtönőrnek és egész háza népének hirdette az Isten szavát. Bár nem biztos, hogy egy csodára épülő hit, sokáig kitart. Ahhoz, hogy valakiben szilárd hitté alakuljon, tanításra is szüksége van. Azt tanulhatjuk a mai idézetből, hogy bármilyen rossznak is tűnik az élethelyzetünk, mindig Isten dicsőségére és a hit megerősítésére szolgálhat. Kérjük Istent, hogy adja meg nekünk ezt a meggyőződést és mutassa meg, hogyan tehetünk róla tanúságot.
Feladat a mai napra: Nagy bizalommal imádkozom szabadulásért, ahol azt érzem, hogy szükségem van belső vagy külső szabadulásra.