ApCsel
16,22-34 (Pál és Szilás éjfélkor imádkoztak)
A
nép is ellenük fordult. A bírák lehúzatták róluk a ruhát, és megvesszőztették
őket. Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, s megparancsolták az
őrnek, hogy jól vigyázzon rájuk. Ez a kapott parancs értelmében a belső
börtönbe zárta őket, és a lábukat kalodába szorította. Pál és Szilás éjfélkor
imádkoztak és zsoltárt énekelve dicsőítették az Istent, a foglyok meg
hallgatták őket. Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy a börtön alapjai
megremegtek. Az ajtók mind kinyíltak, és mindenkiről lehullott a bilincs.
Amikor a börtönőr felriadt álmából, s meglátta, hogy a börtön ajtai
tárva-nyitva vannak, kihúzta kardját, s meg akarta magát ölni, mert azt hitte,
hogy a foglyok megszöktek. Pál hangosan rászólt: „Ne tégy kárt magadban, hisz
mind itt vagyunk!” Az őr világot kért, berohant, és remegve Pál és Szilás elé
borult, aztán kivezette őket s megkérdezte: „Uraim, mit kell tennem, hogy
üdvözüljek?” „Higgy Jézus Krisztusban, és üdvözülsz te is, a tieid is!” -
válaszolták. Aztán hirdették neki és egész háza népének az Isten szavát. Az
pedig még akkor magához vette őket, éjszaka kimosta sebeiket, s rögtön
megkeresztelkedett, hozzátartozóival együtt. Aztán házába vezette őket, asztalt
terített nekik, s örült egész háza népével, hogy az Isten híve lett.
Filippiben is az
apostolok igehirdetése ellenállásba ütközött. A város lakói ellenük fordultak
és börtönbe zárták őket. Mit csinálnánk mi ilyen helyzetben, amikor ellenállást
tapasztalunk, amikor bajt szereznek nekünk? Siránkozni szoktunk rossz
helyzetünk miatt és sajnáltatni magunkat vagy képesek vagyunk ilyenkor még
nagyobb bizalommal Istenhez fordulni, és hozzá imádkozni? Pál és Szilás ezt
tették, éjfélkor imádkoztak és zsoltárt énekelve dicsőítették az Istent, a
foglyok meg hallgatták őket. A börtönben is tanúságot tettek Istenbe vetett hitükről. Azt hitték, hogy
nem véletlenül kerültek fogságba, hanem Istennek ezzel is térve van és majd
segít nekik e kilátástalannak tűnő helyzetben. Szintén fogságból a filippiekhez
írt későbbi levélben hasonló meggyőződést fejezett ki Pál: „Tudomásotokra
akarom hozni, testvérek, hogy jelen körülményeim inkább hasznára vannak az
evangéliumnak, mert az egész császári testőrségben és máshol is ismeretes lett,
hogy bilincseimet Krisztusért viselem, és az Úrban való testvérek többsége
bilincseimből bizalmat merítve bátrabban, félelem nélkül meri hirdetni az
igét.” (Fil 1,12-14) Filippiben is
haszna volt Pál és Szilás fogságának, hiszen elvezetett a börtönőr
megtéréséhez. Egyrészt az apostol
imádsága által művelt csoda miatt, de még inkább azért, mert a börtönőrt elcsodálkoztatta, hogy a
foglyok nem menekült meg. E lenyűgöző esemény után Pál a börtönőrnek és egész háza népének hirdette az Isten szavát. Bár nem biztos, hogy egy
csodára épülő hit, sokáig kitart. Ahhoz, hogy valakiben szilárd hitté
alakuljon, tanításra is szüksége van. Azt tanulhatjuk a mai idézetből, hogy
bármilyen rossznak is tűnik az élethelyzetünk, mindig Isten dicsőségére és a
hit megerősítésére szolgálhat. Kérjük Istent, hogy adja meg nekünk ezt a
meggyőződést és mutassa meg, hogyan tehetünk róla tanúságot.
Feladat a mai napra: Nagy bizalommal imádkozom szabadulásért,
ahol azt érzem, hogy szükségem van belső vagy külső szabadulásra.