XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. május 13., szerda

Május 13.



ApCsel 17,15-34               (Isten  nincs messze egyikünktől sem)
Pált kísérői egészen Athénbe vezették. Míg Athénban várt Szilás és Timóteusra, Pálnak megrendült a lelke a bálványokkal tele város láttán. Pál az Areopágusz közepére állt és elkezdett beszélni: „Athéni férfiak! Látom, hogy minden szempontból igen vallásosak vagytok. Amint szétnéztem és megtekintettem szentélyeiteket, ráakadtam egy oltárra, amelyen az a felírás állt: Az ismeretlen istennek. Nos, én azt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül tiszteltek. A világot s a benne találhatókat teremtő Isten nem lakik emberi kéz emelte templomokban, hiszen ő az ég és föld Ura. Nem kívánja emberi kéz gondoskodását, mintha szüksége volna valamire, hisz ő ad mindennek életet, levegőt és mindent. Ő telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet. Ő határozta meg ittlakásuk idejét és határát. S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogy költőitek is mondják: „Mi is az ő nemzetségéből valók vagyunk.” Ha tehát az Isten fiai vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz vagy a művészet, az emberi elme valamilyen alkotásához hasonló. Az Isten eddig szemet hunyt a tudatlanság kora felett, de most tudomására hozza az embereknek, hogy mindenütt meg kell térnie mindenkinek. Mert kiválasztott egy napot, s ezen igazságos ítéletet ül a világ fölött egy arra rendelt férfi által, aki mellett mindenki előtt tanúbizonyságot tett azzal, hogy feltámasztotta a halálból.” A halottak feltámadásának hallatára néhányan kigúnyolták, mások meg azt mondták: „Majd még meghallgatunk máskor is erről.” Pál erre eltávozott körükből. Néhányan azért csatlakoztak hozzá, köztük Areopagita Dénes és egy Damarisz nevű asszony, és még mások is.

Filippiben, Tesszalonikiben és Bereában való működése után (lásd ApCsel 17,1-14 is, amely a napi Szentleckében elmaradt) Pál apostol Athén városba érkezett, amely az antik világ művészeti és művelődési központja volt. Pál idejében sok templom és bálványkép volt a városban, azt mondják, hogy körülbelül 3000. Ez azt megmutatja mennyire érdeklődők és vallásosak voltak az athéniak. Hogyan reagált azonban Pál erre a vallásosságra? Azt olvassuk, hogy először megrendült neki a lelke a bálványokkal tele város láttán. Utána pedig a zsinagógában a zsidókhoz és az istenfélőkhöz beszélt, a piacon az épp ott tartózkodókhoz, s az Areopágoszon mondta híres beszédét az epikureista és sztoikus filozófusok előtt. Azt szoktak mondani, hogy Pál beszédének és igehirdetésének Athénban nem volt nagy hatása, mert csak néhányan tértek meg. De vajon a megtérítettek száma-e az, ami meghatározza a misszió sikerét? Vajon nem azt kell inkább kérdeznünk, mi volt Isten szándéka mindezzel? Lukács evangélista, az apostolok cselekedetei szerzője, mindenképpen fontosnak tartotta, hogy leírja Pál az Areopágoszon mondott beszédét. Az pedig ritkaság volt, hogy szó szerint idézi Pál igehirdetésének pontos tartalmát. Így a későbbi időkre is ránk maradt ez a gyönyörű beszéd. És ki tudja, hogy hány embert vezette el a hithez a beszéd olvasásán keresztül? Közülünk kit nem érintett még meg ez a szép mondat: „Isten nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk”. Sokan pont e beszéd felépítéséből tanulják azt, hogyan kell azokhoz szólni, akik másban hisznek. Pál a másik iránti becsülését fejezi ki, aki kiindult a másik életéből és értékeiből. Onnan vezette el őket Jézus Krisztushoz. Pál beszéde ma miben inspirálhat minket, mit tanulhatunk tőle?  

Feladat a mai napra: Arra figyelek, hogyan fejeződik ki a mai ember vallásossága azokban, akikkel nap mint nap találkozom.