Zsolt 27,11-14 (Uram, mutasd meg ösvényedet)
Uram,
mutasd meg ösvényedet, s ellenségeim miatt vezess sima úton!
Ne
szolgáltass ki ellenségem bosszújának! Hiszen hamis tanúk lépnek föl ellenem,
férfiak, kik gonoszat forralnak.
De
biztos vagyok benne: meglátom az Úr dicsőségét az élők honában.
Ezért
remélj az Úrban és légy erős, légy bátorsággal és bízzál az Úrban!
A zsoltár utolsó verseiben két könyörgést
találunk és egy buzdítást. „Mutasd meg nekem,Uram, utadat, vezess engem a
helyes ösvényre”, kéri az zsoltáros alázatosan az Úrtól. Alázatosan azért,
mert tudja, hogy szüksége van az isteni útmutatásra. Nem gondolja, hogy magától
tudni fogja az igazi utat, életének következő lépeseit, és a helyes
magatartást. Inkább Istentől várja a vezetést, útmutatást, tudva, hogy ez a
legjobb a számára. A pillanatnyilag nehéz helyzetében, amikor is hamis tanúk
támadnak ellene, kéri Isten segítségét, hogy ne történjen meg, amit mások
kiterveltek ellene, és hogy a gonoszoknak ne legyen hatalmuk rajta. Éppen ebben
a kínos, nehéz helyzetben újra kifejezi megalapozott hitét, bizalmát: De biztos vagyok benne: meglátom az Úr
dicsőségét az élők honában. Bár mostani szituációja sötétebb időszakot
jelent, ahol nem látja Isten erejét és győzelmét. Mégis meg van győződve arról,
hogy a végén minden jó lesz, Isten fog győzni, és ő maga Isten győzelmének lesz
tanúja. Rábízza azonban az Úrra, hogy mikor történik meg mindez. Imádságát azzal
fejezi be, hogy meghív a bátorságra és a bizalomra. Szolgálja ez most számunkra
is a hitben való megerősödést és az Úr iránti bizalmunk növekedését. Amikor mai
imádságunkban a zsoltáros szavával kérjük: „Uram, mutasd meg ösvényedet!”, legyen bennünk valódi figyelmesség,
hogy Isten tényleg meg tudja nekünk mutatni útjait.
Feladat a mai napra: Megvalósítom az Úrtól a mai napra kapott
útmutatást.