Jn 10,10-18 ()
A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyától.”
Jézus egyik legáltalánosabb, legismertebb kijelentése magáról, hogy "én vagyok a jó pásztor". Erről a kijelentésről lehet, hogy egy kedves idilli kép jut eszünkbe, ahogy egy pásztor a zöld mezőkön, kék ég alatt gondtalanul mosolyogva terelgeti nyáját. Pedig ez az "én vagyok" mondások egyike mögött mély teológiai igazságok húzódnak meg. Ezek egyike, mikor Jézus azt állítja, hogy életét adja juhaiért. Szembe állítja a béres magatartását az ő odaadó szeretetével, ami egészen az ő megváltó haláláig elmegy. Az egész nyáj helyett fejezi ki engedelmességét az Atya előtt, saját érdemeit ajánlja fel a nyáj bűneiért.
Aztán a másik nagy igazság, hogy a Szentháromságos élet szeretetközösségébe von be minket, amikor a közte és az emberek közötti ismeretet ahhoz hasonlítja, ahogy ő és az Atya ismerik, azaz szeretik egymást.
Vigasztaló hogy Isten nem csak úgy kidobott a nagyvilágba és magamra hagy, hanem ismer, nevemen szólít, életközösségbe hív engem és mindegyikünket. Közösséget teremt a másik embertársammal is. Megváltó halála és feltámadása gyümölcseként jó pásztor módjaként terelget, viseli gondomat, és táplál. Táplálékul önmagát adja. Most azt mondhatná: én vagyok az Oltáriszentség.
Feladat a mai napra: Legyek gondolataim jó pásztora, terelgessem azokat úgy, hogy azok központja Jézus és az Ő jobb megismerése legyen.