XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2020. február 10., hétfő

Február 4.

Mt 26, 26-29 (Vegyétek és egyétek)
Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára.
Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.”


Az utolsó vacsora termében vagyunk. A levegő tele van várakozással. Az apostolok nem is sejtik, hogy a történelem legnagyobb eseménye fog megtörténni. Bár ott voltak a kafarnaumi beszédnél (Jn 6,32-72), amikor Jézus többször hangsúlyozta, hogy az ő testét és vérét fogja eledelül és italul adni.(vöJn 6,56). A tanítványok előtt tehát már ismeretesek voltak azok a szavak, amelyeket Jézus az utolsó vacsorán mondott. Amit akkor Jézus ígért, azt most beteljesítette; rámutat a kenyérre és borra s kijelenti, hogy ez az ő teste s ez az ő vére. Mit érezhettek az apostolok e szavak hallatára? Tudatosult bennük valamennyire, hogy Jézus azt valósítja meg, amiről beszélt?
     Megható pillanatok. Minden alkalommal, amikor az oltár asztalát körülvesszük, mi is ott vagyunk az utolsó vacsora termében és átélhetjük a történelem legmaradandóbb, legfontosabb, legértékesebb pillanatait. Ahogy az apostolok lesték és itták Jézus szavait és szívükbe engedték: Vegyétek és egyétek, ez az én testem., ugyanúgy tehetjük mi is minden szentmisén.  Ahogy az utolsó vacsorán minden szem Jézusra szegeződött, mi is Jézusra tekintve az Oltáriszentségben, találkozhatunk vele, aki most mondja nekünk, hogy táplálkozzunk az ő testével és vérével. Jézus csak nagypénteken, tehát az utolsó vacsora után hal meg a kereszten, és mégis már ekkor a saját föláldozott Testét és Vérét adja tanítványainak.  Átlépi az idő kereteit, jelenvalóvá teszi a jövőt.
„..ez az én vérem, az új szövetségé , amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára”. Isten nem hagyja magára a tőle távol élő emberiséget, hanem új szövetséget köt. A régit, mely szintén véráldozat által köttetett, felváltja Jézus keresztáldozata, véráldozata:” „Amikor azonban Jézushoz értek, mivel látták, hogy ő már meghalt, nem törték meg a lábszárát, 34 hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki.”Jn 19,33-34. Ez a vér és víz a mi életünk forrása, az ő szeretetének végtelen, kiapadhatatlan és folyamatos ajándéka. Valahányszor az Oltáriszentségre tekintünk, ezt a szeretetet szemléljük benne. 

Feladat a mai napra:  Hogyan hatnak rám Jézus szavai? „Jó Nála lenni, a keblére hajolni, mint a szeretett tanítvány (vö. Jn 13,25), érezni az Ő szívének végtelen szeretetét.” (II. János Pál pápa)