Róm 12,1-2 (Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul)
Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok. Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.
Mennyire fontos Szent Pál számára, hogy merjünk mi is Jézus lábnyomaiba lépni: Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok. Felidézhetjük újra Jaime atya szavait: „Megfigyeltük, hogy a Jézussal való kölcsönös meghittségünk és álmunk félúton maradna és a vele folytatott párbeszéd és szeretet nagyon középszerű és gyerekes lenne, ha arra korlátoznánk magunkat, hogy az Eucharisztiát imádjuk és csodáljuk benne Jézus végletekig menő szeretetének csúcspontját és megmaradnánk csupán a rajongásban és csodálásban. Nagyon távol maradnánk attól az eszménytől és céltól, amit eucharisztikus áldozatában és a tabernákulumban való állandó jelenlétében Jézus nekünk szánt. Rajongók és csodálók helyett inkább határozott követőket kíván és keres.” Jézus semmi olyan dologra nem hív minket, amire nem lennénk képesek. Születésünktől fogva mások utánzása által tanulunk, pl. a csecsemőt a szülei mosolya ébreszti mosolyra. Később utánozza a nagyokat, amikor megpróbál saját kézzel enni, vagy két talpára állni és járni. Mindig szükségünk van jó példaképekre, ahhoz, hogy fejlődni tudjunk. Jézus számunkra az a tökéletes példakép, aki elénk éli, mit is jelent Isten szeretett fiai és lányaiként élni, kedvesnek lenni előtte. Honnan is tudhatnánk mi azt, hogy mi kedves Isten előtt, mi a tökéletes és a helyes, ha nincs, aki megmutatja? De az Oltáriszentségben minden alkalommal találkozhatunk legjobb példaképünkkel, és tanítómesterünkkel, aki elénk éli. És itt most olyan pontra világít rá, ami nagyon fontos része az Istengyermeki életünknek: az odaadás. Ezt láthatjuk Jézusban, aki nem habozott odaadni életét, hogy bennünket megváltson a bűn szolgaságából. Sokszor lehet a kísértésünk, hogy csodáljuk Jézust, és azt a következtetést vonjuk le a magunk számára, hogy „én bizony erre nem vagyok képes”. És marad a szomorúság, hogy mindig csak mások lehetnek nagyok, én sosem. És Jézus arra bíztat minket: Nem! Te is képes vagy úgy szeretni és élni, mint én! Gyere, tanuld el tőlem! És Jézus az a türelmes tanítómesterünk, aki szívesen foglalkozik velünk és lépésről lépésre beavat minket életének titkaiba.
Feladat a mai napra: Mit csodálok legjobban Jézusban? Merjek ma kilépni a csüggedtségből, és eltanulni ezt Jézustól.