Mk 16, 15-18(Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.)
Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.”
Ma is szemlélhetjük a feltámadt Jézust az Oltáriszentségben, aki előttünk áll, mint anno tanítványai előtt, és megszólította őket: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Az evangélium hirdetése egy újabb, nagyon fontos része a küldetésünknek. Evangélium annyit jelent, mint „örömhír”. Mi jelent számomra örömhírt keresztény, katolikus hitemben? Milyen örömhírt élek meg, amikor részt veszek a szentmisén? Mi támaszt bennem örömöt, amikor Jézussal találkozom? Mi a legnagyobb örömhír az életemben, amióta Jézust megismertem? A tanítványoknak is fel volt téve ez a lecke, miután Jézus mennybemenetele után úgymond magukra hagyta őket. A Szentlélek segített nekik az örömhír felismerésében. És az örömhír felismerése lángra lobbantotta őket, úgy, hogy onnantól kezdve nem tudták már elhallgatni. Szent Pál így fogalmazta ezt meg: Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint, eltemették és harmadnap feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. Később egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, ezek közül a legtöbben még élnek, néhányan azonban már meghaltak. Azután Jakabnak jelent meg, majd az összes apostolnak. Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is. Én ugyanis az utolsó vagyok az apostolok közt, s arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem az Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan. (1Kor 15,3-10) Krisztus meghalt a mi bűneinkért, és értem is. Az ő kegyelméből vagyok, ami vagyok. Ez olyan mély alázatra vall. S ez adja meg a nekünk is a legitimációt arra, hogy hirdessük az örömhírt. Hiszen nincs is szinte nagyobb megkönnyebbülés és öröm, amikor valaki kihúz életünk legmélyebb gödréből, és bocsánatot nyerünk. A hit komoly jelekkel jár. Pál kérdezte: Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? (Róm 8,30). Jézus abban biztosít minket: Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.” Mert Isten ereje lakik és munkálkodik bennünk!
Feladat a mai napra: Ma felidézem magamban életem legfontosabb örömhíreit, amit Jézus által kaptam.