XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2018. szeptember 27., csütörtök

Szeptember 27


Jn 11,28-37                       (Jézus a lelke mélyéig megrendült)
Miután ezt mondta, elment és hívta a nővérét, Máriát, és odasúgta neki: »A Mester itt van és hív téged.« Amikor az meghallotta ezt, gyorsan fölkelt, és hozzá sietett. Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta eléje ment. A zsidók pedig, akik a házban vele voltak és őt vigasztalták, amikor látták, hogy Mária gyorsan fölkelt és kiment, utánamentek, mert azt gondolták: »A sírhoz megy, hogy ott sírjon.« Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, lábaihoz borult, és azt mondta neki: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.« Jézus pedig, látva, hogy sír, és hogy a vele érkező zsidók is sírnak, a lelke mélyéig megindult és megrendült. Megkérdezte: »Hová tettétek őt?« Azt felelték neki: »Uram, jöjj és lásd!« Jézus könnyezett. Erre a zsidók megjegyezték: »Íme, mennyire szerette őt!« De voltak köztük, akik így szóltak: »Ő, aki megnyitotta a vak szemeit, nem tehette volna meg, hogy ez meg ne haljon?«

A mai idézetben arról hallunk, hogy Mária és a gyászolók találkoztak Jézussal. Márta meghívta nővérét, hogy menjen Jézushoz. Úgy fogalmazott: „A Mester itt van és hív téged.” Nem tudjuk, hogy Jézus ezt mondta volna Mártának. És bár nem is mondta pontosan így, de Márta szavai mégis igazak: Jézus hív mindenkit magához. A mai imádságban maradhatunk egy darabig ezeknél a szavaknál, mi Mesterünk is itt van és hív minket, hív engem, hogy jöjjek hozzá. Mária nem hagyta, hogy kétszer mondja, gyorsan felkelt és sietett Jézushoz. Ebből sejthetjük, vajon mit jelentett Jézus számára. „És meglátta őt, lábaihoz borult”, kifejezte neki a megillető tiszteletet, amely a hitének a kifejezése is volt. Ugyanazokat a szavakat mondta mint nővére Márta, de csak az első részt. Még nem jutott el a teljes hithez. Most inkább fájdalom, gyász töltötte el. Jézus nem maradt kívülálló, részvéttel osztozott fájdalmukban. Jézus nagyon emberien megmutatkozott. „Jézus pedig, látva, hogy sír, és hogy a vele érkező zsidók is sírnak, a lelke mélyéig megindult és megrendült.” És „Jézus könnyezett”. Bár Jézus előtte már tudta, hogy mi fog történni, most együttérzett a gyászolókkal. De Jézus nem elsősorban a halott miatt rendült meg, hanem a halál hatalma ellen is irányult megindulása. Isten megrendül, amikor az ember bármilyen halál hatalma (a testi de még inkább a lelki) alatt van. Jézus azonban pont ezért jött, hogy feloszlassa a halál hatalmát.
Feladat a mai napra:  Arra figyelek, mennyire vagyok képes a másik emberrel együtt érezni. Kifejezem valakinek együttérzésemet.