Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. ... A szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás végetér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér. Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet. Törekedjetek a szeretetre.
Az elmúlt napokban az életről elmélkedtünk, mely
maga olyan gyönyörű, nagy kincs, amivel Isten ajándékozott minket. És amellyel
jól élnünk kell. Nem arra vagyunk hívva, hogy napokkal töltsük az életet, hanem
élettel a napokat. Mi pedig az, ami inkább ad életet a napoknak, mi ad ízt,
értelmet életünknek? Sok mindenre törekedhetünk, szeretnék elérni életünkben, a
lelki életünkben is, amitől várunk elégedettséget, teljesítést. A fönti idézeten Szent Pál említi
különleges tehetségeket, amelyek az ember szemében kívánatosaknak
tűnhetik. Pál viszont hangsúlyozza, hogy szeretet nélkül, ezek igazan nem
használnak semmit. Ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Ha szeretet nincs
bennem, mit sem használ nekem. Mert csak a szeretet az, amely valójában ad értelmet az életnek. A libanoni-amerikai író Khalil Gibran ez a valóságot úgy
fogalmazza meg: „Az élet szeretet nélkül olyan, mint
egy fa virágok és gyümölcsök nélkül. A szeretet szépség nélkül olyan, mint a virágillat
nélkül.” Gondolkodjunk el ma újra azon, mi számomra az életemben a
legfontosabb, a legkívánatosabb? Mire törekedek életemben? A szeretetre? Hogyan
fogalmaznám én ez: Az élet szeretet nélkül olyan, mint…
Feladat a mai napra: Eldöntöm, hogyan tudnék ma a szeretetre
törekedni.