Jézust keresztre szögezik. 11. stáció.
„…Ott mirhával kevert bort kínáltak neki, de nem fogadta el.” (Mk 15,23)
„Én pedig, ha fölmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” – jövendölte meg
halálát Jézus. (Jn 12,32)
Elérkezett a Megváltás művének végső órája. Az Úr tudatosan
akarja véghezvinni értünk a megváltást. Ezért nem fogadja el a bort sem. Engedelmesen
fekszik le utolsó „ágyára”, a keresztre. Feje fölé Pilátus egy táblát szögeztetett: „Názáreti
Jézus, a zsidók királya.” A főpapok tiltakoztak, de Pilátus nem engedett: „Amit írtam,
megírtam.” (Jn 19, 20-22) A nép, a főpapok, a katonák mind szidalmazzák és mondják:
„Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat.” (Lk 23,35-38)
Két oldaláról felfeszítettek két gonosztevőt is. Az egyik szintén káromolni kezdi őt, a másik
viszont védi és alázattal kérleli: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz
uralmaddal.” Ő így felel: „Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk
23, 39-43) Jézus kezeit, lábait erős, nagy szögekkel verték át, melynek iszonyú fájdalmait
így ajánlja Atyjának: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek.” (Lk 23,34)
A keresztnél áll anyja Mária, Mária Magdolna és János, a szeretett tanítvány. Jézus
haláltusája alatt kimondott szavai mind nyomatékos hangsúlyt kapnak. Minden erejére
szüksége van ahhoz, hogy megvívott levegővételei között egy-egy szót tudjon préselni
magából. Most, amint látja anyját és Jánost, aki az utolsó vacsorán szívére hajtotta fejét,
így szól édesanyjához: „Asszony, nézd, ő a te fiad!” Aztán a tanítvány felé fordult: „Nézd,
ő a te anyád!” (Jn 19, 25-27) János apostol ettől fogva mindent megtesz Mária védelméért.
Házába fogadja és sosem hagyja el.
A végrendelkező mondatok azonban másra is mutatnak. Hiszen a zsidóknál a
legközvetlenebb családtagok szoktak vigyázni az elhunyt családtagjára, különösen a szülők
esetében. Jézus kimondott szavaival Máriára, mint az Egyház anyjára mutat. Ezzel kérve
meg Máriát, hogy gondoskodjon rólunk, a föld gyermekeiről és vegyen minket védelmébe.
S mi pedig fogadjuk el Máriát, mint égi anyánkat. Jézus már mindenről és mindenkiről
lemondott. Nem maradt semmije és senkije – egyedül az Atya. Értünk mondott le
mindenkiről, értünk adta át mindenét, hogy mi újjászülethessünk Szentlelkében, hogy
rátaláljunk Krisztusra, az ő irgalmára.
Szeretnék lemondani mindenemről és mindenkiről, hogy őérte élhessek, s hogy másokat is
Jézus felé vezethessek. Ehhez azonban a legelső lépés a kiengesztelődés Istennel,
másokkal, önmagammal. Képes vagyok-e mindazoknak megbocsátani, akik életemben
vétkeztek ellenem és elfelejteni a rosszat? Kész vagyok-e bocsánatot kérni Istentől és
azoktól, akiket megbántottam? Mert enélkül Jézus sem fog megbocsátani nekem.
Feladat a mai napra: Ma megteszem a legfontosabb lépést Jézusért. Mindenkinek
megbocsátok, akik életem folyamán megbántottak. Konkrét módon bocsánatot kérek
azoktól, akiket megbántottam. Kérem ehhez az irgalmasság Anyjának segítségét.