Lk 24,13-29 („Ó,
ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek.)
Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz
nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt. Az
eseményekről beszélgettek. Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga
Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De szemük képtelen volt felismerni.
Megszólította őket: „Miről beszélgettetek itt az úton?” Elszomorodtak,
megálltak. Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: „Te vagy az
egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a
napokban.” „Micsoda?” - kérdezte. „A
názáreti Jézus esete - felelték -, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban
az Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra
ítélték, és keresztre feszítették. Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani
Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek. Igaz, még néhány
közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál, s
hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok
jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan szintén
kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de
őt magát nem látták.” Erre így szólt: „Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok
elhinni, amit a próféták jövendöltek. Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a
Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Aztán Mózesen elkezdve az összes
prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak. Közben odaértek a
faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De
marasztalták: „Maradj velünk.”
Az
emmauszi tanítványoknál ismét találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy milyen
nehéz hinni a feltámadásban. Ahogy mesélik a tanítványok a melléjük szegődő
Jézusnak, hogy mi is történt, és hogy már igazából olyan tanúkkal is
találkoztak, akik ott voltak a sírnál, látták, hogy üres, és angyalokkal beszéltek,
akik nekik azt mondták, hogy él, láthatjuk, hogy nem elég bizonyíték, hogy
higgyenek is benne. Nekik is szükségük van magával a feltámadt Jézussal való
találkozásra. Mi is történik a tanítványokban, amiért nem tudnak hinni a
feltámadás tanúinak? Van egy fix elképzelésük arról, hogy most mi a helyzet.
Tanúi voltak Jézus missziós tevékenységének és kivégzésének egyaránt. És most
csak azt látják, hogy vége van. Mélységesen csalódtak. Beszűkültek. Képtelenek
arra, hogy magukban összerakják a mozaikot. Lineárisan követték az eseményeket,
és azt akarták volna, hogy majd így szépen tovább vezessék őket. De Jézus halála
folytán fizikálisan magukra hagyta a tanítványokat. Most szükségük van arra, az
érett hit egy következő lépésére jussanak el. Azt láthatjuk ugyanis, hogy Jézus
elkezd segíteni nekik, összerakni a képet: összekapcsolta Jézus életeseményeit
a próféták jövendöléseivel, a szentírás tanításával, hogy megértsék, hogy mindennek
miért így kellett vele megtörténnie. Néha talán mi is így vagyunk saját
élettörténeteinkkel. Van, amikor csak töredékeket látunk, romokat,
kérdőjeleket, értelmetlen történéseket, egy halom törmeléket, mely önmagában
érthetetlen számunkra. Bennünket is meghív Jézus erre a munkára: Gyere, és lépj
vissza, lásd meg életedet egy tágabb perspektívából, és rakd össze az egyes
mozzanatait! Kezdve attól, amit a szentírás rólad ír: hogy Isten téged akart,
megteremtett, saját képmására és hasonlatosságára, magának teremtett, hogy majd
benne élj és őt tükrözd vissza. Majd a szüleid életére és gondozására bízott
téged, mint egy drága palántát, hogy ott majd kibontakozol. Nézd meg, hol
lépett Isten feléd életed során, hol kerültél a bűn, bűnös struktúrák hatalmába,
és Isten hol próbált feléd lépni, magához visszahívni? Az életünk eseményei
csak úgy nyerhetnek értelmet, még a bűn is (!), ha az Isten kezdeti akaratából
indul ki és oda tér vissza, figyelembe véve mindazt, amit a szentírás rólunk is
ír, hiszen az a meghívásunk, hogy Isten gyermekeként éljünk a mennyei Atya
házában. Hogyan tanított téged Isten embereken, akár a bűnön át is, hogy
különbséget tudjál tenni jó és rossz között, hogy elvesd a rosszat és a jót
válaszd? Isten mindent fel tud használni annak érdekében, hogy szent és hozzá
méltó istengyermeki életet tudjunk élni. Hiszel benne? Miközben Jézus
összerakja tanítványaival a mozaikot, felismerik őt, lángolni kezd a szívük, elérkeznek
céljukba és arra vágynak, hogy mindig velük maradjon. Amikor mi is összerakjuk
Jézus segítségével életünk mozaikját, mi is megélhetjük szívünk lángolását,
mert közben mi is megérkezünk célunkhoz, hazaérkezünk az Atya házába. És ott
minden értelmet nyer, és minden megnyugszik.
Feladat a mai napra: Ma megpróbálom Jézus utasítására elkezdeni
összerakni imámban saját életem mozaikját, és figyelembe veszem azt is, amit a
szentírás rólam írt.