Lk 24,35-48 (Meg van írva, hogy a Messiásnak
szenvednie kell)
Erre ők is beszámoltak az úton
történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor. Míg
ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket:
"Békesség nektek!"
Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg, s
miért támad kétely szívetekben?
Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A
szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik kezét és lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni és
csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán
így szólt hozzájuk: "Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam,
hogy be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban
és a zsoltárokban írtak."
Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, s így folytatta: "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell,
és harmadnap fel kell támadnia a halálból.
Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől
kezdve. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Maradjatok a
városban, míg fel nem öltitek a magasságból való erőt."
Amikor az emmauszi tanítványok lángoló szívvel
visszasietnek Jeruzsálembe, hogy elhíreszteljék a tanítvány-társaiknak, hogy
velük mi történt, Jézus egyszer csak megjelent az egész csoportnak. Érdekes,
hogy megint nem ismerik fel őt, pedig azt gondolhatnánk, hogy már Péter is
látta, már az emmauszi tanítványok is látták épp az előbb, és mégse ismerik
fel? Nehéz felismerni a feltámadt Jézust. Valószínűleg mindig kicsit másképp
nézhetett ki. De nem is az a fontos, hogy testi szemeinkkel felismerjük-e őt,
hiszen csak a szívünk szemei képesek felismerni Jézust. S talán volt is már
olyan tapasztalatunk, ahol azt éreztük hírtelen azzal kapcsolatban, akivel
éppen beszélgettünk, hogy „most Jézussal találkoztam”. S ez így is van. Legyünk
figyelmesek az iránt, akin keresztül Jézus lép felénk. De azt is érdekes
megfigyelnünk, hogy mennyire fontos Jézus számára, hogy a tanítványok értelmét
megnyissa és újra, mint az emmauszi tanítványokkal is összerakja velük a
mozaikot: Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel
kell támadnia a halálból. Talán
most dereng a tanítványoknak, hogy hiszen Jézus ezt háromszor is megjövendölte
nekik, mielőtt meghalt! Csak most állt össze bennük a kép: a jövendölések,
Jézus tanítása és tettei: egy kerek egészről szól minden: Isten megváltó
tervéről! Ez a munka nagyon fontos Jézusnak. S talán azért is hangsúlyozza
annyira, mert ahhoz, hogy igazán meglássuk az igazságot, ezt a munkát nem
spórolhatjuk meg magunknak. És Jézus rávezeti őket arra is, hogy észrevegyék,
hogy ők valóban mindezeknek a történéseknek a tanúi. Majd megígéri nekik a
Szentlelket, akiről már az utolsó vacsorán is mondta nekik, alig pár nappal
korábban: „Nem hagylak árván benneteket, hanem visszajövök
hozzátok. Rövid idő, s a világ nem lát többé, ti azonban láttok, mert én élek,
és ti is élni fogtok majd… A tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az
Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek vagyok. S
a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít
benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” (Jn 14,18-19, 24-26). Most meg kell tanulniuk a
Szentlélek vezetésével élni. Mi is megkaptuk a Szentlelket. Merjünk rábízni
életünk vezetését. Ő segít majd nekünk teljessé tenni saját életünk képét és
értelmét. És majd abban is segíteni fog, hogy egy kerek egész rajzolódjon ki
belőle: Isten csodálatos terve és kifürkészhetetlen útjai életünkkel.
Feladat a mai napra: Folytassuk életünk és a körülöttünk élő világ
szemlélését, figyelembe véve mindazt, amit a szentírás rólunk írt. Kérjük Jézus
és a Szentlélek segítségét, hogy megnyíljunk előttünk mélyebb értelme.