Lk 22,14-17 (Ez az
én testem, amelyet értetek adok)
Amint elérkezett az óra, asztalhoz telepedett a tizenkét apostollal együtt.
Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem
veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem
teljesedik az Isten országában.” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így
szólt: „Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlő
terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa.” Most a kenyeret vette
kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az
én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy a
vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség
az én véremben, amelyet értetek kiontanak.
Ma
ünnepeljük az Eucharisztia alapítását. A kánai menyegzőn még nem jött Jézus
órája, de most itt van, a szeretet odaadás órája: hogy mindörökké az élet
kenyerévé tegye saját testét. Jézus beszélt Máriával, edesanyjával, órájáról.
Mária tudta, hogy mikor érkezett el Jézus órája. Bár az evangélisták nem írnak
semmit közvetlenül Mária és Eucharisztia alapításának kapcsolatáról, azonban
bizonyos módon Mária élete összeköttetésben van az Utolsó Vacsora eseményével.
Nagyon segíthet a mai napon arról is elmelkédni, amit ezzel kapcsolatban írt
II. János Pál pápa, Ecclesia de Eucharistia enciklikájában: „Ha az Eucharisztia
a hit misztériuma, mely annyira felülmúlja értelmünket, hogy a legtisztább
ráhagyatkozásra kötelez Isten szava iránt, Máriánál jobban senki sem segíthet
és nem lehet jobb vezetőnk e magatartásban. Amikor megismételjük, amit Krisztus
tett az Utolsó Vacsorán, teljesítve az ő ,,ezt cselekedjétek az én
emlékezetemre!'' parancsát, engedelmeskedünk Máriának is, aki arra biztat, hogy
fenntartások nélkül engedelmeskedjünk az ő Fiának: ,,Tegyétek meg, amit mond
nektek” (Jn 2,5). A kánai menyegzőn tanúsított anyai gondoskodásával mintha azt
mondaná nekünk Mária: ,,Ne féljetek, bízzatok Fiam szavában. Ő, aki képes volt
borrá változtatni a vizet, ugyanúgy képes a kenyeret testévé, a bort vérévé változtatni,
Húsvétjának eleven emlékezetét hagyva e misztériumban híveire, hogy így legyen
„az élet kenyere” ”. Mária bizonyos értelemben már az Eucharisztia alapítása
előtt gyakorolta eucharisztikus hitét azzal, hogy fölajánlotta szűzi méhét
Isten Igéje megtestesüléséhez. Az Eucharisztia, miközben a szenvedésre és
föltámadásra emlékeztet, folytatja a Megtestesülést. Mária az angyali
üdvözletkor a test és a vér fizikai valóságában is magába fogadta Isten Fiát,
elővételezve azt, ami bizonyos mértékben szentségileg minden hívőben
megtörténik, aki a kenyér és a bor színében magához veszi az Úr testét és
vérét. Mélységes analógia van ezért Máriának az Angyal szavára kimondott igenje
és az Amen között, amit minden hívő kimond, amikor magához veszi az Úr testét. Máriának
azt kellett elhinnie, hogy akit méhében fogan ,,a Szentlélek erejéből”, az
Istennek a Fia (vö. Lk 1,30-35). Mária hitének folytatásaként az eucharisztikus
Misztériumról nekünk azt kell hinnünk, hogy ugyanaz a Jézus, Isten Fia és Mária
Fia, teljes isten-emberi valóságában jelen van a kenyér és a bor színe alatt.
Feladat a mai napra: Jézus arra vágyódik, hogy velem tölthesse ezt a
húsvéti vacsorát: „Vágyva vágytam rá,
hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek.” Elgondolkozom azon, mit jelent számomra az eucharistikus Jézussal való
találkozás a mostani a koronavírus miatt különleges helyzetben.