Iz
50,4-7; Fil 2,6-11; Mt 21, 1-11, Mt 26, 14-27. 66
Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te
vagy-e zsidók királya?” Jézus ezt felelte: „Magad mondtad!” S miközben a
főpapok és a vének vádaskodtak ellene, ő nem szólt egy szót sem. Pilátus végül
megkérdezte: „Nem hallod, mi mindennel vádolnak?” Ő azonban neki sem válaszolt
egyetlen szóval sem, és a helytartó nagyon csodálkozott ezen. Szokásban volt,
hogy az ünnep alkalmával a helytartó szabadon bocsát egyet a foglyok közül,
akit a nép kíván. Volt akkor egy Barabás nevezetű, hírhedt rabjuk. Amikor
összegyülekeztek, Pilátus megkérdezte: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a
kettő közül: Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak is neveznek?” Tudta
ugyanis, hogy csak irigységből adták őt a kezébe. Míg ott ült ítélőszékében, a
felesége üzenetet küldött neki: „Ne avatkozz annak az igaznak a dolgába! Ma
éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta!”
De a főpapok és a vének felbiztatták a népet, hogy Barabást kérjék, Jézust
pedig veszítsék el. Amikor tehát a helytartó feltette a kérdést: „Mit akartok,
melyiket bocsássam el a kettő közül?”, ők ezt válaszolták: „Barabást!” Erre
Pilátus megkérdezte: „És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak neveznek?”
Mindannyian ezt felelték: „Keresztre vele!” Ő újra kérdezte: „De hát mit
követett el?” Mire azok még hangosabban kiáltozták: „Keresztre vele!”
Pilátus látta, hogy semmire sem megy velük, sőt, csak fokozódik a zavargás.
Ezért vizet hozatott, és a nép szeme láttára megmosta a kezét ezekkel a
szavakkal: „Én ártatlan vagyok ennek az igaznak vére ontásában. Ez a ti
dolgotok!” Erre az egész nép így kiáltott: „A vére rajtunk és a gyermekeinken!”
Ekkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és
elrendelte a keresztre feszítést.
A mai vasárnapot Virágvasárnapnak szoktunk nevezni, de más elnevezése is
van, mégpedig „az Úr szenvedésének vasárnapja”. Ez a két név visszatükrözi a
mai liturgiának két fontos momentumát: A mise elején Jézus Jeruzsálembe való
bevonulására emlékezünk, az evangéliumban pedig Jézus kínszenvedésének
történetét hallhatjuk Szent Maté evangélista szerint. A liturgiában újra
átélhetjük Jézus életének e két, egymással nagyon ellentétes pillanatát. Amikor
Jézus szamárháton bevonult Jeruzsálembe, királyként ünnepelte „az utána
vonuló tömeg és így kiáltozott: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr
nevében jön! Hozsanna a magasságban!”. Néhány nap múlva újra felvonult a
tömeg, de akkor Pilátus kérdésére, hogy mit tegyen azzal az emberrel, akit a
zsidók királyának neveznek, azt kiáltották: „Feszítsd őt keresztre!”. Ma
„Hozsanna!”, holnap „Keresztre vele!”. Jézus látszólag a tömeg
önkényeskedésének volt kiszolgáltatva, ahogyan a mondás tartja: Egyszer fenn,
egyszer lenn. Napjainkban is latjuk, amint a leghíresebb sztárok, politikusok
sem menekülhetnek meg a lecsúszásoktól. És igaz, hogy a tömegnek, a
közvéleménynek – és azoknak, akik azt befolyásolják – hatalmuk van, akkoriban
ugyanúgy mint ma. Jézus sorsát azonban csak annyiban befolyásolhatták,
amennyiben rajta a próféták jövendölése és Isten akarata teljesedett be. „Ami róla írva volt, azt cselekedték vele.”
Ha ebből a szempontból hallgatjuk a passiót, felfedezhetjük ennek szépséges
üzenetét. Semmi sem történhet vele az Atya akaratán kívül. Jézus a Jeruzsálembe
való bevonulás szimbolikus cselekményével félreérthetetlenül Zakariás próféta
szavára akart emlékeztetni: „Nézd,
királyod jön hozzád, szerényen, szamárháton”. Ezáltal lehetőséget adott
arra, hogy felismerjék és befogadják őt mint a megígért Messiás-királyt. Nem
tudjuk, hogy akik elfogadták őt ugyanazok voltak-e, mint akik néhány nap múlva
azt kiabálták: „Keresztre vele!”. Ezek inkább olyanok lehettek, akik más
messiást vártak, például olyan valakit, mint Barabás. A szentatya szerint „A
választás, hogy Jézus vagy Barabás nem véletlen; mert a messianizmus két alakja
áll szemben egymással. A 'Bar-Abbasz' annyit jelent, mint 'az atya fia'. Ez
tipikus messiási elnevezés, … .Tehát két messiás között kell választani: az
egyik, aki a harcot vezeti, aki szabadságot és a saját országát kínálja, a
másik ez a titokzatos Jézus, aki önmagunk elvesztését hirdeti, mint az élet
felé vezető utat. Csodálkozhatunk-e, hogy a tömeg Barabást részesítette
előnyben? Ha ma kellene választanunk, lenne Jézusnak, Mária fiának, az Atya
fiának esélye?” (XVI. Benedek. A Názáreti
Jézus 49.o.). Ma újra végbemegy szemünk előtt Jézus passiója. Hol helyezem
el magamat a passióban? Kinek állását foglalom el Jézussal szemben? Mennyire
függök a közvéleménytől? Őszinte szívvel keressük választ ezekre a kérdésekre.
Feladat a hétre:
Ezen a héten próbáljuk Jézust közelebbről követni, több időt száni az imádságra
és virtuálisan részt venni a Nagyhét liturgiájában.