„Jézust sírba helyezik.” 14. stáció.
„Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték, ahogy a zsidóknál
temetni szokás.”(Jn 19, 40)
Befejeződött a nagy Áldozat. Befejeződött az Úr fájdalmas szenvedése. Arimateai József,
aki csak titokban, mert Jézus tanítványa lenni, megkéri Pilátust, had vehesse le ő Jézus
testét. Nikodémus is odamegy és mirha, meg áloékeverékkel, fűszerekkel együtt gyolcsba
göngyölik Őt, zsidó szokás szerint. Csend borul a szívekre, a sírhoz vezető menet
hangtalan. Szél se lebben, a táj is csendes. Szomorú menet ez, az Anya szemében könnyek
ülnek. Van a közelben egy kert, s benne üres sír, ahol még nem feküdt senki. Odafektetik
Jézus Testét. A zsidók készületi napja van. (Jn 19,38-42)
Gondolok-e arra, hogy egyszer engem is sírhoz kísérnek, hogy el kell válnom
szeretteimtől, mindentől és mindenkitől, a földi világtól? Hogy az én keresztutam is véget
ér egyszer, s hogy attól függően, hogyan éltem meg az evangéliumot, miként követtem az
Urat, elnyerhetem az örök életet? Tisztában vagyok-e azzal, hogy minden egyes lépésem,
kimondott szavam és gondolatom a Mennyei Atya, és Jézus jelenlétében történik? Hogy
Isten mindent lát, amit teszek, a legtitkosabb gondolatomat is ismeri? Isten a Szeretet. A
végső pillanatban az Úr meg fogja kérdezni tőlem: mit tettél a szeretetben?
Feladat a mai napra: Ezen a napon lehetőségeim szerint teljes csendben maradok. Távol
tartom magam minden zenétől, zajtól, TV-től, telefontól, beszélgetéstől. Ellátogatok a
szent sírhoz és megköszönöm értem hozott mérhetetlen áldozatát.