Mk 10,17-22 („Jó
Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”)
Amikor útnak indult, odasietett hozzá valaki,
térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem
az örök életet?” „Miért mondasz engem jónak? – kérdezte Jézus. – Senki sem jó,
csak egy: az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne
tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” „Mester –
válaszolta –, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett
és megkedvelte. „Valami hiányzik még belőled – mondta neki. – Menj, add el,
amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere
és kövess engem!” Ennek hallatára az elszomorodott és leverten távozott, mert
nagy vagyona volt.
Ma a Jó Mester újabb
kérdést kap a nevünkben. Egy ember belső vívódásán keresztül mi is
elgondolkodhatunk azon, hogy mi mennyire vagyunk közel a mennyek országához. El
tudjuk-e mondani magunkról, hogy fiatal korunk óta megtartjuk a parancsokat? Ha
igen, már kivívtuk Jézus szeretetét. De még nem kaptuk meg a meghívást az örök
életre, amire a kérdés irányul. Jézus a „vesék vizsgálója” is. Belénk lát,
ahogy belelátott a kérdés feltevőjébe, akinek nagy gazdagsága volt. Tovább
olvasva az evangéliumot, megtaláljuk azt a jézusi idézetet, ami így szól:
„Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni Isten
országába.” Jézus bizonyára rátapintott ennek az ifjúnak a gyengéjére, aki
túlzottan bízott a siker és jólét nyújtotta pénz biztonságában. A földi
kincsünket – legyen az bármilyen – oda kell adnunk az arra rászorulóknak. Járjunk
élen a szeretet cselekedeteiben. Ezzel már elkezdjük gyűjteni égi kincseinket,
s akkor megnyílik a fülünk az örök életre hívó szóra Jézus szájából: jöjj és
engem kövess!
Feladat a mai napra: Kérjük a Szentlélek világosságát, hogy magunkban
felismerhessük hiányosságainkat. Mi az, amit oda kell adnunk, ha Jézus kéri.
Ehhez kérjük az erőt.