XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2020. június 19., péntek

Június 19.

Jn 6,48-51                          (Én vagyok az élet kenyere)

Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.”

 

Isten a teremtőnk, Jézus pedig az életünk táplálója, az örökéletünk táplálója. Azért mondja magát kenyérnek, mert ugyanolyan táplálékunk, mint az életünk fenntartásához szükséges mindennapi kenyerünk. Ha nem eszünk, nem lesz élet bennünk. Ha Jézussal, mint kenyérrel nem élünk, nem lesz örökéletünk. Ahhoz hogy haza érkezzünk a Teremtő Atyához útravalóul, szentségi eledelként nekünk adta magát. Nem hagyott árván minket, így mondhatjuk mi is, hogy „nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.”(Jn 16,32)

„A kenyér, amelyet én adok, testem a világ életéért.” (Jn 6,51) Jézus az utolsó vacsorán, misztikus módon elővételezte keresztáldozatát. A kenyeret természetfeletti módon átváltoztatta testévé, a bort vérévé. Az egyház minden szentmisében az Ő áldozatát jeleníti meg újra, hogy szentségi táplálékként magunkhoz vehessük Jézus testét. Köztünk maradt annyira hogy az átváltozott kenyér titkában a kezünkbe és a szívünkbe adja magát. A szentáldozásban olyan közel jön hozzánk, hogy közelebb már nem is jöhetne. Az Eucharisztia által bennünk él. Benedek pápa írja „Az Eucharisztia egyesít bennünket Jézus önátadásának aktusával. Mi nemcsak statikusan fogadjuk be a megtestesült Logoszt, hanem részeseivé válunk önátadása dinamikájának.” Ez azt jelenti, hogy küldetésünk az, hogy meghálálván azt a Szeretetet, aki életet adott és életét adta értünk, önmagunkról lemondva mi is ajándékká váljunk Isten és egymás számára. Ha a mi szeretetünk elfogy, kérjük az Ő erejét, békéjét a szentáldozásban vagy szentségimádásban.

Feladat a mai napra: Végezzünk szentségimádást, vagy ha erre nincs mód, adjunk hálát azért, hogy az Oltáriszentségben velünk lévő Krisztus barátunk és táplálékunk.

Feladat a mai napra: Vegyek részt egy szentségimádáson.