Kiv 33,7-11 (Az Úr
szemtől szemben beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszél.)
Mózes ekkor fogta a sátrat, felállította az Ő
számára a táboron kívül, bizonyos távolságra a tábortól és elnevezte a
találkozás sátorának. Aki meg akarta kérdezni az Urat, annak ki kellett mennie
a találkozás sátorához, amely a táboron kívül állt. Valahányszor Mózes kiment a
sátorhoz, a nép fölkelt, és mindenki saját sátrának bejáratánál állva,
tekintetével követte Mózest, amíg be nem lépett a sátorba. Mikor belépett a
sátorba, a felhőoszlop leereszkedett, és megállt a sátor bejáratánál, amíg az
Úr Mózessel beszélt. Amikor a nép látta, hogy a felhőoszlop megáll a sátor
bejáratánál, mindenki előjött és leborult saját sátrának ajtajában. Az Úr
szemtől szemben beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszél.
A biblia első oldalaitól
fogva az Isten úgy jelenik meg, mint aki újra és újra kapcsolatba lép az emberrel,
és aki szól az emberekhez. Ezt látjuk a pátriárkáknál, kiváltképpen Ábrahámnál,
aki „hitt Istennek, és
Isten a barátjának nevezte,” (Jak
2,23) és Mózesnél, akinek élő istenkapcsolatáról számol be a mai idézet. Érdekes
módon a szöveg írja, hogy az Úr beszélt Mózessel és nem fordítva. Maga Isten a
kezdeményező, aki közli magát az emberekkel. Hogyan teszi ezt? „Ahogy az
ember a barátjával beszél.” Isten kezdetektől fogva nem elvont, érthetetlen
módon beszél hozzánk, hanem nagyon is a mi nyelvünkön. Sőt egy baráti beszélgetésre
hív, ahol éppúgy, mint az emberi barátságban elmondhatunk mindent egymásnak,
ahol egyszer az egyik szól, máskor a másik. Nem kell azt gondolnunk, hogy Isten
ezt a baráti, bizalmi párbeszédet csak különleges vagy ritka embereknek kínálja.
Jézus Krisztus arra vágyik, hogy mindannyian belépjünk ebbe a vele való
beszélgetésbe. A találkozási hely már nem egy sátor, hanem az eucharisztikus
jelenlét templomban található a Szentségtartóban. Ott vár ránk. Éljünk ezzel a lehetőséggel.
Kérjük a kegyelmet, hogy a szentségimások és az eucharisztikus Jézussal való
találkozások egyre jobban élő baráti párbeszéddé és együttlétté váljanak.
Feladat a mai napra: Felkeresek egy templomot, ahol az eucharisztiában
jelen lévő Krisztus előtt elidőzhetek, és mint két barát jelen vagyunk egymásnak:
nézzük egymást, odafigyelünk egymásra. Egyszer az egyikünk szól, máskor a
másikunk. Van, amikor hallgatunk.