Lk 10,38-42 (Egy
Márta nevű asszony befogadta házába)
Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevű
asszony befogadta házába. Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához
és hallgatta a szavait. Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi
teendőket. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele,
hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen
nekem!” Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és
sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt
választotta, nem is veszik el tőle soha.”
„Egy Márta nevű asszony befogadta Jézust házába”. Ma mi lehetünk az a „Márta”,
aki Jézust befogadja házába. Az imádság lehet az a tér, ahol tudatosan
befogadjuk Jézust életünkbe. Azonban minden szentmisén, különösön az áldozásnál,
Jézus az eucharisztikus jelenlétében betér hozzánk. Barátként, mint Mártánál és
Máriánál. Tudjuk az evangélium más részéből, hogy Jézust és a testvéreket,
Márta, Mária és Lázárt, összekötötte egy szorosabb kapcsolat, barátság.
Úgyhogy, amikor Lázár beteg volt, ezt közölték Jézussal: „Uram, íme, a barátod, akit szeretsz, beteg.”
Elképzelhetjük, hogy Jézus látogatása a testvérek hazában milyen örömöt jelenthetett
nekik. Ki ne örülne a barát érkezésének, a baráttal való találkozásnak? Az öröm
biztos kölcsönös volt. A barátságos együttléthez hozzátartozik az odafigyelés,
a meghallgatás, de a szolgálat is. Abban mutatkozik meg a baráttal való bizalmas
kapcsolat, hogy Márta bizalommal mert odafordulni Jézushoz és kifejezni neki panaszát.
Egy igazi baráthoz bármilyen helyzetben bizalommal fordulhatunk. Igazi
barátságban kell, hogy legyen hely az őszinteségnek. Egy barát bátorít, biztat,
és néha szembesít is bennünket azzal, amiben változnunk, fejlődnünk kell. Jézusban
láthatjuk, hogy Márta barátja, mért miután hangsúlyozta Márta pozitív
magatartását, rámutatott neki arra, hogy miben kell még változnia. Mennyire
merek Jézusnak, mint jó barátomnak elmondani mindent, ami bennem van – a panaszomat,
felháborodásomat, vagy irigységemet – és mennyire hagyok teret, vagyok nyitott
arra, hogy ö is elmondhasson nekem mindent? Vagy vajon félek-e a
szembesítéstől? Kérem a kegyelmet, hogy barátságunk egyre őszintébb és
bizalommal teljes legyen.
Feladat a mai napra: Felhívok vagy meglátogatok egy barátomat, akivel
régóta nem vettem fel a kapcsolatot.