XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. június 16., vasárnap

Június 16.



2 Sám 12,7-10.13; Gal 2,16.19-20; Lk 7,36-8,2

A mai evangéliumban a bűnös asszony történetét hallhatjuk, aki Jézushoz jött, elárasztotta Őt könnyeivel, csókjaival. Jézus megbocsátotta az asszony bűneit, mert őszinte szeretettel és bűnbánattal fordult Jézushoz. A bűnös asszony tudta, micsoda ajándék az, hogy Jézus nem utasította őt el, hanem elfogadta bűnbánatát. Simon, a házigazda viszont nem tud örülni, mert gőgjében nem veszi észre, hogy Isten hozzá is irgalmas, sőt, természetesnek veszi, hogy Jézus ellátogatott hozzá. Pedig Jézus azzal, hogy betért az ő házába, az ő bűneit is megbocsátotta, őt pedig a közösségébe fogadta.
Melyik személlyel tudjuk könnyebben azonosítani magunkat? Mit mond nekünk ez a történet a Jézussal való kapcsolatunkról? Jézus nem akarja az egyik embert a másik ellen kijátszani. Mindkettőt becsüli, szereti. Mindenkivel olyan módon bánik, amire szüksége van. Simonnak elmagyarázza, hogy ítélkezése az asszonyról miért nem helyes.
Minap nagymamám újságolta: „Megtérítettem egy embert! Egy régi barátnőm azt mondta, hogy már nem hisz Istenben. Életében annyi rossz dolgot és nehézséget tapasztalt, ami biztos azért van, mert nincs Isten. Aztán elmondtam neki, hogy igenis van Isten! Felsoroltam életem sok-sok eseményét, amikor megtapasztaltam Isten segítségét (a párválasztástól kezdve, a háború, a menekülésen és a szegénységen át az újrakezdésig). Tudom, hogy mindez azért történt így, mert Isten irgalmas volt hozzánk és gondunkat viselte. – Barátnőm egy ideig nem jelentkezett, amíg egyszer csak megszólalt a telefon (ez volt az utolsó alkalom, hogy beszélgettem vele, mielőtt meghalt). Azt mondta nekem: „Tudod, mit csináltam? Imádkoztam Istenhez. És érted is imádkoztam!”
Megkérdezhetjük magunkat: Észreveszem-e Isten ajándékát az életemben? Meglátom-e, hogyan látogat el hozzám az Úr, hogy irgalmában és közösségében részesítsen? Isten ma arra hív bennünket, hogy hittel meglássuk Isten gondviselő szeretetét életünkben, hogy a mi szívünk is újra eltelhessen ujjongással és hálaadással mindazért a sok jóért, amit velünk tett, és örömmel hirdessük mindenkinek, hogy Isten mennyire szeret minket. Mert a hálából fakadó tanúságtételünk mások számára is megnyitja a kapukat Isten felé.
Feladat a mai napra: Engedjük meg, hogy Jézussal való kapcsolatunk egyre szorosabbá váljon, egyre mélyebb, szeretet teljesebb legyen.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma