1Jn 3,1-3 (A Mennyország)
Nézzétek,
mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és
azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri.
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik
leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni
fogjuk, amint van. És mindenki, aki így remél benne, megszentelődik, ahogyan
szent ő is.
„Akik Isten
kegyelmében és barátságában halnak meg és teljesen megtisztultak, örökre
Krisztussal élnek. Örökre hasonlók Istenhez, mert Őt úgy látják, "amint
van" (1Jn 3,2), szemtől szembe (1Kor 13,12, vö. Jel 22,4):
"Apostoli tekintélyünkkel definiáljuk, hogy Isten általános rendelkezése
szerint minden szent (...) és az összes többi hívő lelke -- akik meghaltak,
miután részesültek Krisztus szent keresztségében, akikben nem lett volna semmi,
amitől meg kellett volna tisztulniuk, amikor meghaltak, (...) vagy ha akkor
volt vagy még van valami, amitől meg kell tisztulniuk, amikor haláluk után már
megtisztultak (...) - még testben való föltámadásuk és az utolsó ítélet előtt,
a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus mennybemenetele után, akik az égben
voltak, vannak és lesznek a mennyek Országában, a mennyei paradicsomban
Krisztussal, a szent angyalok társaságában a mi Urunk Jézus Krisztus
szenvedésétől és halálától kezdve látták és látják az isteni lényeget, életteli
látomásban, éspedig szemtől szembe, bármiféle teremtmény közvetítése nélkül"
(XII. Benedek)”.(KEK 1023) „Ezt
a Szentháromsággal való tökéletes életet, ezt az életközösséget a
Szentháromsággal, a Boldogságos Szűz Máriával, az angyalokkal és az összes
szentekkel nevezzük "mennyországnak". A mennyország az ember végső
célja és legmélyebb vágyainak beteljesedése, a végső és teljes boldogság
állapota. (KEK 1024)
„A
mennyországban élni azt jelenti, "Krisztussal lenni" (vö. Jn 14,3; Fil 1,23; 1Tesz 4,17). A választottak "Őbenne" élnek, de
megtartják, sőt megtalálják saját mivoltukat, a saját nevüket (vö. Jel
2,17): "Az élet ugyanis annyit
jelent, mint Krisztussal lenni; mert ahol Krisztus, ott van az Ország" (Szent Ambrus)”. (KEK 1025) Mai imádságban köszönjük meg a
Szentháromságnak, hogy az életünk végső célja a Vele való örök közösség, és
hogy lehetővé teszi, hogy itt a földön már megkóstolhatjuk annak előízét.
Feladat a mai napra: Ma többször elimádkozom a Dicsőséget: „Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a
Szentléleknek”, és saját szavaimmal odafordulok minden isteni személyhez.