XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. augusztus 28., szerda

Augusztus 28



Mt 7,13-14                       (Az Egyház katekézise)

A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz - sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet - kevesen vannak, akik megtalálják.
Krisztus útja "az életre vezet", a vele ellenkező út "a pusztulásba visz" (Mt 7,13). A két út evangéliumi példázata állandóan jelen van az Egyház katekézisében. Jelzi az erkölcsi döntések fontosságát üdvösségünk szempontjából. "Két út van: egyik az életé, másik a halálé; de a két út között igen nagy különbség van." (KEK 1696) A katekézisben teljes világossággal meg kell mutatni Krisztus útjának örömét és követelményeit. A Benne élt "új élet" (Róm 6,4) katekézise:
  • a Szentlélekről szóló katekézis, aki a Krisztus szerinti élet belső Mestere, az édes Vendég és barát, aki az életet sugallja, vezeti, helyesbíti és erősíti;
  • a kegyelemről szóló katekézis, mert kegyelemből üdvözültünk és cselekedeteink a kegyelemből teremnek gyümölcsöt az örök életre;
  • a boldogságokról szóló katekézis, mert Krisztus útja tömören a boldogságokban foglaltatik össze, az emberi szív által vágyott örök boldogság felé vezető egyetlen útban;
  • a bűnről és a megbocsátásról szóló katekézis, mert az ember, ha bűnös voltát föl nem ismeri, meg nem ismerheti az igazságot önmagáról, ami pedig az igaz cselekvés föltétele, és ha föl nem kínálnák neki a bűnbocsánatot, ezt az igazságot képtelen volna elviselni;
  • az emberi erényekről szóló katekézis, mely fölfoghatóvá teszi a jóra irányuló készségek szépségét és vonzóerejét;
  • a hit, a remény és szeretet keresztény erényekről szóló katekézis, melyet a szentek nagyszerű példája lelkesít;
  • a szeretet kettős parancsáról szóló katekézis, mely a Tízparancsolatban kapja kibontását;
  • egyházi katekézis, mert a keresztény élet csak "a lelki javak" sokszoros cseréjével, a "szentek közösségében" tud igazán növekedni, kibontakozni és továbbadatni. (KEK 1697)
E katekézisnek első és végső hivatkozási pontja mindig maga Jézus Krisztus lesz, aki "az út, az igazság és az élet" (Jn 14,6). A Krisztus-hívők, ha hittel tekintenek Őrá, remélhetik, hogy Ő be fogja teljesíteni bennük ígéreteit, s Őt azzal a szeretettel szeretve, amellyel Ő szerette őket, méltóságuknak megfelelő cselekedeteket tudnak véghezvinni: "Kérlek, gondold meg, (...) hogy a mi Urunk Jézus Krisztus a te igazi Főd, és te egy vagy az Ő tagjai közül. (...) Olyan Ő neked, mint a tagoknak a fő; mindene a tiéd: a szelleme, szíve, teste, lelke, minden képessége, (...) mindezekkel úgy kell élned, mintha a sajátjaid volnának, hogy Istennek szolgálj, Istent dicsérd, szeresd, dicsőítsd. Te pedig olyan vagy Neki, mint tag a főnek, ezért nagyon óhajtja, hogy minden képességeddel úgy élhessen, mintha az Övéi volnának Atyja szolgálatára és az Ő megdicsőítésére." (Eudes Szent János) "Nekem az élet Krisztus" (Fil 1,21). (KEK 1698)
Feladat a mai napra: Hogyan néz ki személyes utam, amit a hitben bejárok? Hogyan vezetett engem eddig az Isten? Isten mindig a tökéletes egységre hív minket. Hogyan tudnék élni Krisztus képességeivel, és átengedni neki saját képességeimet, hogy a mai napon egy test és egy lélekként működjek együtt Jézussal a mennyei Atyja szolgálatára és az Ő megdicsőítésére?