XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. január 10., péntek

Január 10.



Lk 1,57-61                               (A keresztény név)
Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült. Amikor a szomszédok és rokonok meghallották, hogy milyen nagyra méltatta az Úr irgalmában, vele örültek. A nyolcadik napon elmentek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni. De az anyja tiltakozott: „Nem, hanem Jánosnak kell hívni.” Így válaszoltak neki: „Nincs rokonságodban senki, akit így hívnának.” Aztán intettek az apának, minek akarja, hogy elnevezzék. Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János az ő neve.” Mindnyájan csodálkoztak. Neki pedig nyomban megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent.

„A keresztség szentségét "az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében" szolgáltatjuk ki (Mt 28,19). A keresztségben az Úr Neve megszenteli az embert, és a keresztény az Egyházban külön nevet kap. A név lehet egy szenté, azaz egy tanítványé, aki életében példás hűséget tanúsított az Úr iránt. A védőszent a szeretet példáját adja és biztosítja közbenjárását. A "keresztnév" kifejezhet egy keresztény misztériumot vagy erényt is. "A szülők, a keresztszülők és a plébános ügyeljenek arra, hogy ne a keresztény érzülettől idegen nevet adjanak" (CIC 855).” (KEK 2156)
„A keresztény ember napját, imádságait és tetteit a keresztvetéssel kezdi "az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, ámen". A megkeresztelt ember napját Isten dicsőségének szenteli és az Üdvözítő kegyelmét hívja segítségül, mely lehetővé teszi számára, hogy a Lélekben az Atya gyermekeként cselekedjék. A kereszt jele megerősít a kísértésben és a nehézségekben.” (KEK 2157)
Ma a saját nevünkön elmélkedhetünk: János szülei, Erzsébet és Zakariás, azt a nevet adták gyermeküknek, amit az Isten szánt neki. Hogyan történt a mi névadásunk? Mit jelent a nevünk, a védőszentünk neve? Hálát adok Istennek a nevemért és azért, hogy az ő Nevét is viselhetem, amely megszentel engem.
Feladat a mai napra: Védőszentemhez fordulunk imádságomban és különösen megköszönöm neki közbenjárását.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma