- 5. Parancsolat: Ne ölj! –
Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: „Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé.” Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragszik felebarátjára." (Mt 5,21--22)
Iz 8,23b-9,3; 1Kor 1,10-13.17; Mt 4,12-23
Kérlek titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus
Krisztus nevére, hogy mindnyájan ugyanazt mondjátok, és ne legyen köztetek
pártoskodás, hanem legyetek tökéletesen egyek ugyanabban a lelkületben és
ugyanabban a felfogásban. Azt a hírt kaptam ugyanis felőletek, testvéreim, Klóé
háza népétől, hogy viszálykodások vannak köztetek. Arról beszélek, hogy közületek
mindenki ilyeneket mond: „Én Pálé vagyok”, „Én Apollóé”, „Én Kéfásé”, „Én pedig
Krisztusé”. Talán részekre oszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették meg
értetek, vagy Pál nevében vagytok megkeresztelve? Mert nem azért küldött engem
Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, nem szavak
bölcsességével, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.
A
mai olvasmányok bevezetnek minket Jézus Krisztus nyilvános működésének
kezdetébe. Az Evangéliumban olvashatjuk, amint Jézus kiválasztja az első tanítványokat,
és elkezdi hirdetni: „Térjetek meg, mert elközelgett
a mennyek országa.” Jézussal eljött a sötétségben ülő népek számára a
világosság: „Zebulon
földje és Naftali földje, a tengeri út, a Jordánon túl, a pogányok Galileája; a
nép, amely sötétségben ült, nagy fényt látott, s akik a halál országában és
árnyékában ültek: fény virradt rájuk” [Iz 8,23; 9,1]. Érdekesen
összecsengenek ezek az olvasmányok a heti témánkkal: az 5. Parancsolattal: Ne
ölj! Jézus Krisztus Isten válasza a népek számára a béke, a kiengesztelődés, a
szeretet útjára. Pál arról panaszkodik, hogy a korinthusi hívek között
pártoskodás támadt. Azt gondolnánk, hogy a keresztények között csak egyetértés,
szeretet és béke van. De láthatjuk, amint mindenütt elsősorban emberek vagyunk,
érzelmeinkkel, óhajainkkal, ügyködéseinkkel. Olvasván a Katolikus Egyház
tanítását az 5. Parancsolatról konfrontálódunk az ember és mai társadalmunk
legsúlyosabb vétkeivel. Szentgyónásra készülve, a tízparancsolatot átgondolván,
gyorsan azt mondhatjuk, hogy én nem öltem meg senkit, tehát nem vétkeztem. A
Katekizmus azonban felvázolja ennek a parancsolatnak a sokrétűségét is. Jézus
Krisztus kijelölt számunkra egy utat, és nagyon szorosra húzza az övet, amikor
azt tanítja a hegyi beszédben, hogy nem csak az követ el gyilkosságot, aki egy
embert megöl, hanem az is, aki csak haragszik testvérére, sőt felszólít arra,
hogy az ellenségünket is szeretnünk kell. Kérjük a Szentlélek kegyelmét, hogy megvilágosítsa
a szívünket, és megmutassa, hogyan legyünk példamutató és béketeremtő
keresztények a mai világban.
Feladat a mai napra: Szánjunk időt annak átgondolására, hogyan tudunk jó
keresztény életet élni a mai világban, hogyan tudunk hozzájárulni a világ
békéjéhez, az élet védelméhez, az emberi lény és méltóság tiszteletben
tartásához.