XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. január 19., vasárnap

Január 19.


Iz 49,3.5-6; 1 Kor 1,1-3; Jn 1,29-34
Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: ,,Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.'' János azután így folytatta tanúságtételét: ,,Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!''

A mai vasárnapon, az évközi idő második vasárnapján, Keresztelő Szent János rámutat Jézusra, mondván: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” A karácsonyi idő után még egyszer megerősíti: Igen, Jézusra tekintsetek! Ne csak karácsonykor tekintsetek a jászolban fekvő kisded Jézusra, hanem az év minden napján! Hiszen ez a kisded Jézus az Atya küldötte, amint Isten Izajás próféta könyvében tanúskodik róla: „A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni! ... A nemzetek világosságává teszlek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.” Keresztelő János mondja: Ő az, aki elveszi a világ bűneit! Jézus azért jött, hogy elhozza közénk az Isten országát. A karácsonyi időben többször hallottuk Izajás jövendölését a gyermekről: Ő a „Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme”. (Iz 9,5) János tanúságtétele mögött felcsendülnek ezek a jelzők. Jézus az, aki békét hozhat a családba, aki erőt adhat nekünk az újrakezdéshez, aki megváltást hoz, feloldoz a régi terhek alól, lehetővé tesz egy teljesen új légkört a családban. De ennek egy feltétele van: Hogy Őrá tekintünk!
A mai vasárnapon elgondolkozhatunk azon, hogy milyen szerepet tölt be Jézus az életünkben, a családunkban? Milyen helyet kap nálunk? A főnök helyét, akivel szemben le kell tudnunk vallási kötelességünket, hogy jóba legyünk vele? A rendőr, akitől félünk, hogy minden hiányosság vagy eltérés miatt megbüntet minket? A patikus, akihez csak akkor fordulunk oda, amikor baj van és megoldásra, gyógyulásra van szükségünk? Vagy a családunk személyes barátja és tanácsadója, akivel nap mint nap megosztjuk életünket és aki elvezethet bennünket a békesség és a boldogság útjára?
Hogy milyen helyet tölt be Jézus az életünkben, családunkban, az tőlünk függ! A megújulás lehetősége, a szeretetteljes légkör a mi hitünktől és Jézussal való kapcsolatunktól függ. János mondja: „Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!” Forduljunk felé bizalommal, engedjük, hogy Jézus bejöjjön családjainkba, részt vegyen családi együttlétünkben, döntéseinkben, konfliktusaink kezelésében, és elvezessen minket az Isten gyermekeinek boldogságára és szabadságára.
Feladat a mai napra: Ma kitűzök, lehetőleg egy olyan időszakot (pl. 15 percet), amikor az egész családommal együtt tudunk Krisztusra tekinteni és kérni az ő tanácsát.




A negyedik parancsolat
Maga az Úr Jézus is emlékeztetett "Isten parancsának" (vö. Mk 7,8-13) jelentőségére. Az Apostol tanítja: "Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén. Ez az első ígérettel egybekötött parancs: »Tiszteld apádat és anyádat, hogy boldog és hosszú életű légy a földön«." (Ef 6,1-3)
„A negyedik parancsolattal kezdődik a második kőtábla. Megmutatja a szeretet rendjét. Isten azt akarta, hogy őutána szüleinket tiszteljük, akiknek az életet köszönhetjük és akik nekünk Isten ismeretét átadták. Becsülnünk és tisztelnünk kell mindazokat, akiket Isten a mi javunkra a saját tekintélyével ruházott föl.” (KEK 2197) „Ez a parancsolat pozitív formában fejezi ki a teljesítendő kötelességeket. Előre hirdeti a rá következő parancsokat, amelyek az élet, a házasság, a földi javak, a beszéd különleges tiszteletben tartására vonatkoznak. Az Egyház szociális tanításának egyik alapját képezi. (KEK 2198)
„A negyedik parancsolat kifejezetten a gyermekekhez fordul apjukkal és anyjukkal való kapcsolatukban, mert ez a kapcsolat a legegyetemesebb. De ugyanúgy érvényes a rokoni kapcsolatokra is a családi közösség tagjaival. Megkívánja a tiszteletadást, a szeretetet és a hálát az ősök és az idősebbek iránt. Kiterjed továbbá a tanítványoknak a tanáraik, az alkalmazottaknak a munkaadók, az alárendelteknek a főnökük, az állampolgároknak a hazájuk, annak tisztviselői és kormányzói iránti kötelességeire is. Ez a parancsolat magában foglalja és jelenti a szülők, gyámok, tanárok, főnökök, köztisztviselők, kormányzók és mindazok kötelességeit is, akik más személyek vagy közösségek fölött hatalmat gyakorolnak. (KEK 2199) „A negyedik parancsolat iránti engedelmesség magával hozza jutalmát: "Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked" (Kiv 20,12). E parancsolat megtartása a lelki gyümölcsök mellett a béke és a jólét földi gyümölcsét is megtermi. A parancsolat meg nem tartása viszont nagy kárt okoz a közösségeknek és az embereknek egyaránt.” (KEK 2200)

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma