XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. május 13., kedd

Május 13.



ApCsel 11,19-26            (Derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel)
Akik az István miatt kitört üldözés elől szétszéledtek, eljutottak egészen Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, az evangéliumot azonban csak a zsidóknak hirdették. De akadt köztük ciprusi és kirenei férfi is, s ezek Antióchiába eljutva a görögökkel is szóba álltak: hirdették nekik az Úr Jézust. Velük volt az Úr segítsége: sokan hívők lettek, és megtértek az Úrhoz. Ennek a híre a jeruzsálemi egyházba is eljutott, ezért elküldték Barnabást Antióchiába. Amikor megérkezett és látta az Isten kegyelmét, boldog volt és mindenkit buzdított, hogy ragaszkodjék az Úrhoz szíve mélyéből. Mert derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagyon sokan az Úrhoz tértek. Barnabás ezért elment Tarzuszba, hogy fölkeresse Sault. Amikor rátalált, magával vitte Antióchiába. Egy egész évig ott maradtak az egyházban, és rengeteg embert tanítottak. Először Antióchiában nevezték el a tanítványokat
keresztényeknek.

Mindig csodálatra méltó, ha egy-egy szent életére, szolgálataira tekintünk, függetlenül attól, hogy kortársunkról, napjaink szentjeiről, szent életű embereiről vagy akár több száz évvel ezelőtt élt, tevékenykedő keresztényről van szó. Talán a legkönnyebb felidéznünk kortársainkat, napjaink hitvallóit. Nem kell sokat keresgélni, hogy felsorakoztassunk néhány nagy alakot; pl. II. János Pál, Teréz anya, Roger testvér, Salkaházi Sára, Batthyány - Stratmann László, akiknek az életét ismerjük, némelyikükkel talán még találkozhattunk is. Kivétel nélkül egyszerű és tiszta lelkű emberek, akik szerényen és csendben élték a kereszténységüket, azt, amire teremtőjüktől hivatást kaptak. Nem vonultak az utcára transzparensekkel, nem hívták fel semmi látványossággal magukra a népek figyelmét, és mégis vonzották az emberek tekinteteit, lebilincselőek voltak. A szív és a lélek egyszerűségében éltek, és szolgáltak, ebben az egyszerűségben, amelyben a végletekig elkötelezettek voltak, találták meg a békéjüket, és azt a boldogságot, amelyet az egész világ keres és kutat eszeveszetten, csak sajnos rossz helyen. Ők azok, akik legjobban hasonlítanak azokra akiket Antióchiában elsőként keresztényeknek neveztek. Ez a mi utunk és hivatásunk, hogy hozzájuk hasonlóan az egyszerű és tiszta életben megleljük a hivatásunkat, felfedezzük azt a különleges feladatot, amelyet Isten csak és kizárólag nekünk álmodott meg. Merjünk bátrak és nagylelkűek lenni, legyenek számunkra példák az előttünk járók. Legyen számunkra példa Barnabás is, aki szíve mélyéből ragaszkodott az Úrhoz, aki derék ember volt, telve lélekkel.
Feladat a mai napra:  Ma, azokra a szentekre tekintek, akiknek az életük, szolgálatuk közel állnak hozzám, és erőt merítek az életükből. Megvalósítok valamit abból, ami az Ő szolgálatukból megérinti a szívem.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma