XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. április 16., szombat

Április 16.



Mt 25,34-40                       ("Ítélni élőket és holtakat")
„Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”

„Jézus a próféták és Keresztelő János után prédikációjában meghirdette az utolsó nap ítéletét. Akkor napvilágra kerül majd minden egyes ember élete és a szívek titkai. Akkor elítéltetik a bűnös hitetlenség, mely semmibe vette az Istentől fölajánlott kegyelmet. A felebarátok iránti magatartás fogja megmutatni a kegyelem és az isteni szeretet elfogadását vagy elutasítását. Az utolsó napon Jézus fogja mondani: "Amikor egynek a legkisebb testvéreim közül megtettétek, nekem tettétek meg" (Mt 25,40).“ (KEK 678) Gondoljuk át, hogy hogyan tudunk a kisebb testvérek felé fordulni? Hogyan tudunk annak adni, akitől nem számíthatunk viszonzásra? Van szemünk és nyitott szívünk arra, hogy a környezetünkben élő szegény és talán nélkülözők felé forduljunk? Amikor a Mt 25,40 részt elolvassuk a bibliából és talán nem csak ezt a verset, az egész szakaszt, akkor félelem és rettegés fut keresztül rajtunk, vagy az a jó érzés, hogy nekem már volt alkalmam meglátni Jézust egy-egy szegény nélkülöző testvérem tekintetében, amikor tudtam neki adni valamit. „Krisztus az örök élet Ura. Az emberek cselekedetei és szíve fölötti végső ítélet teljes joga Őt illeti mint a világ Megváltóját. E jogot keresztje által "szerezte meg". Az Atya is "minden ítéletet átadott a Fiúnak" (Jn 5,22). A Fiú azonban nem azért jött, hogy ítéljen, hanem hogy üdvözítsen, s hogy ajándékozza az életet, mely Őbenne van. A kegyelem visszautasítása által ebben az életben mindenki már elítéli önmagát, cselekedetei szerint kapja meg jutalmát és örökre elkárhoztathatja magát a szeretet Lelkének visszautasításával.“ (KEK 679) „Jézus nem azért jött, hogy ítéljen, hanem azért, hogy üdvözítsen.” Milyen csodálatos reménység van ebben a mondatban. Reményt ad nekünk és egyben jövőt is. Az ítéletet már mi magunk mondtuk ki önmagunk felett. Jézus az, aki megment és üdvözít minket. Jézus irgalmassága kell, hogy rabul ejtse a szívünket, és magával ragadjon, hogy mi magunk is irgalmassá váljunk, ne ítélkezzünk, hanem Jézus irgalmas és mindenkit megértő szívével szeressünk.
Feladat a mai napra: Ma legyünk irgalmasok és nagylelkűek önmagunkhoz és a környezetünkhöz is.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma