XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2018. január 22., hétfő

Január 22.



Ter 17,1-9.15-19.21         (Isten igéje távlatot nyit az ember élete előtt)
Amikor Ábrám 99 éves volt, az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: „Én El Shaddái vagyok: járj előttem, és légy tökéletes. Szövetséget hozok létre köztem és közted, s megsokasítlak, szerfölött megsokasítlak.” Erre Ábrám arcra borult, Isten pedig azt mondta neki:  „Nézd, ez az én szövetségem veled. Te népek sokaságának atyja leszel. Ezért ne hívjanak többé Ábrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek. Szerfölött megsokasítlak, néppé teszlek és királyok származnak tőled. Szövetséget hozok létre köztem és közted, majd utánad utódaid Istene leszek. Neked, és utánad utódaidnak adom a földet, amelyen most mint jövevény tartózkodol: Kánaán egész földjét örök birtokul, és én Istenük leszek.” Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: „De tartsd meg szövetségemet, te, és utánad utódaid minden nemzedéken át.

Ezen a héten azon szeretnénk elmélkedni, hogy Isten hogyan ad célt és értelmet az ember életének Igéje által. Gondoljuk csak át, hogy mennyire fontos életünkben a keresztény tanítás: hogy van Isten, örök élet, mennyország, nemcsak a földi életnek élünk, stb. Mennyire befolyásolják ezek a tények a döntéseinket! Aki nem hisz Istenben, az csak a földi életnek él, javak szerzésére, annak szeretet-forrása a másik ember, vagy az eredmények, amiket el tud érni, fel tud mutatni, a hírnév, amit szerez magának. Igazából csak a halálig él, és reméli, hogy esetleg majd a gyermekeiben fog valami folytatódni abból, amit ő felépített. De milyen nehéz lehet számára elfogadni, ha a gyermek mást akar, nem akarja továbbvinni szüleinek művét! Milyen értelme van akkor mindannak, amit élt? A gyermekáldás minden korban fontos volt. Ők az örökösök, ők viszik tovább a szüleinek művét. A mai idézetben Ábrámmal találkozhatunk, aki százéves koráig gyermek nélkül élt. Milyen nehéz lehetett számára elfogadni, hogy igazából mindaz, minek élt, igazából céltalan. Milyen fordulatot vett az élete, amikor Isten megszólította őt, és arra hívta, hogy hagyja el szülővárosát és költözzön el egy ismeretlen vidékre. Istenbe vetett hite és bizalma beszámított neki, és engedelmessége lehetővé tett számára egy teljesen váratlan jövőt: Isten szövetséget kötött vele, népek sokaságának atyjává tette. Fiúgyermeket ígért neki. És amint tudjuk, Isten azonnal be is teljesíti szavát. Egy évre rá Sára fiút szült neki 90 éves korában. Ábrahám erre arcra borult és nevetett, mivel így gondolkozott magában: százéves embernek legyen még fia? És Sára, a kilencvenesztendős, még szülni fog? Ezért Ábrahám így szólt Istenhez: „Éljen csak Izmael színed előtt!” De Isten ezt válaszolta: „Nem úgy! Feleséged, Sára ajándékoz meg fiúval téged, s te majd az Izsák nevet adod neki. Szövetségemet örök szövetséggé teszem vele, én pedig az ő és őutána leszármazottainak Istene leszek. De szövetségemet Izsákkal kötöm meg, akit Sára a jövő évben ez idő tájt szül” (Ter 17,17-21). Vajon hiszünk-e Isten szavának, amikor új, teljesen váratlan jövőt állít elénk? Tanuljuk meg Isten szemszögéből látni életünket, és vessük belé teljes bizalmunkat, mert Istenben sosem csalatkozunk.
Feladat a mai napra: A mai napon átgondolom, milyen céljaim vannak. Isten milyen távlatot nyit nekem?