1Kir 19,15-16.19-21 (A nekünk adott üzenet másnak is új célt
adhat)
Az Úr azonban azt mondta neki: „Menj, fordulj vissza
és vedd utadat Damaszkusz pusztasága felé! Aztán menj, és kend föl Hazaelt Arám
királyává, Jehut pedig, Nimsi fiát, Izrael királyává. Végül Elizeust, Safát
fiát, Abel-Melochából kend fel magad helyett prófétává. Amikor onnét elment,
találkozott Safát fiával, Elizeussal. Éppen szántott, tizenkét pár ökör haladt
előtte, maga pedig a tizenkettedik pár mögött haladt. Illés odament hozzá és
rávetette köntösét. Az otthagyta az ökröket, Illés után szaladt és így szólt:
„Engedd, hadd adjak előbb búcsúcsókot apámnak meg anyámnak, aztán követlek.”
Azt mondta neki: „Menj csak, de térj vissza! De hát mit tettem veled?” Azzal
(Elizeus) elment, fogta a pár ökröt, feláldozta, majd az ekét felhasználva
megsütötte az ökröket és odaadta az embereknek, egyék meg őket. Aztán elindult,
Illés nyomába szegődött és a szolgája lett.
Milyen fontos
hírvivők vagyunk egymás számára. Hányszor történt meg velünk, hogy Isten
üzenetét, akaratát abban fedeztük fel, amit mások üzentek nekünk vagy
cselekedtek rajtunk. Így történt Elizeussal is. Illés, életének nagy
mélypontján volt, amikor elment a Hóreb helyére imádkozni. A hegyen Istennel
találkozott, aki megértette helyzetét és arra szólította fel őt, hogy kenje föl Hazaelt Arám királyává, Jehut pedig,
Nimsi fiát, Izrael királyává. Végül Elizeust, Safát fiát, Abel-Melochából kend
fel magad helyett prófétává. Így is tette. Amikor Elizeusra rátette
köntösét, Elizeus megértette, hogy mit jelent ez a cselekmény. Ezentúl
prófétának kell lennie. Micsoda változás volt ez számára, aki előtte
földművesként élte az életét. Gondolta volna valaha, hogy majd Isten küldöttje
lesz, bejárja az országot és Istent fogja elvinni az embereknek? Isten nem
közvetlenül hirdette ki akaratát Elizeusnak, hanem Illésnek. Illés pedig
komolyan vette Isten hozzá intézett szavát, és Elizeus rögtön felismerte, hogy
Isten hívta őt. Milyen fontos, hogy odafigyelünk Isten szavára! Egymás számára Isten
eszközei, hírnökei lehetünk. A Szentlélek pedig felismerteti velünk, hogy
abban, amit a másik mondott nekünk, maga az Isten szólt hozzánk. Merjük hát
továbbadni Isten szavát azoknak, akikhez küld minket, hogy általunk könnyebben
felismerjék Isten szándékát az életükkel!
Feladat a mai napra: Odafigyelek arra, amit mások mondanak
nekem, és az imádságban Isten elé tárom helyzetüket, átbeszélem vele, és a
kapott fényt megosztom velük.