XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2018. január 30., kedd

Január 30.



Bölcs 8,2-4.9.16-18           (Kerestem, mint vehetném magamhoz)
Őt szerettem és kerestem ifjú koromtól, s azon voltam, hogy kedvesemmé tegyem, és szerelmes lettem szépségébe. A mindenség Ura megkedvelte, mert be van avatva Isten ismeretébe, és műveiben ő a tanácsadója. Eltökéltem tehát, hogy őt veszem életem társául, mert tudtam, hogy tanácsot ad nekem a jóra, és vigaszom lesz gondok és bánat közepette. Megtérve otthonomba, kipihenem magamat oldalán, mert nincs keserűség a társaságában, nincsen bosszúság a vele való együttlétben, csak vígság és öröm. Mialatt ezeket magamban fontolgattam, és szívemben meghánytam-vetettem, hogy halhatatlanság van a bölcsesség társaságában, és nemes gyönyörűség a barátságában, el nem fogyó gazdagság a keze fáradságában, okulás a vele való szóváltásban, és jó hírnév a vele való társalgásban, körüljártam és kerestem, mint vehetném magamhoz.

A bölcsesség könyve, vagy a görög szöveg szerint „Salamon bölcsessége”, második részében a bölcsesség lényegét és működését írja le: a világban úgy van jelen, mint elrendező és vezető, tanít az erényre, segítőtársa az embernek. A könyv szerzője ezeket a szavakat Salamon ajkára teszi, ő az, aki ifjú korától kereste a bölcsességet. Itt a bölcsesség, személyként jelenik meg. Ezért az őskeresztények a bölcsesség megszemélyesítését hamarosan Jézus Krisztusra, a Szentháromság második személyére vonatkoztatták. Isten számára a legbölcsebb társ maga a fia. De a világ teremtése óta Isten vágyakozott az emberrel, minden emberrel való együttlétre és ezért kereste az időn át és végül Jézus Krisztus által. Így a mai idézeten keresztül Isten az, aki elmondja nekünk, mennyire szeret minket. Szeretetből keresi a velünk való közösséget, együttlétet. Téged szerettelek és kerestelek ifjú korodtól... körüljártam és kerestem, mint vehetnélek magamhoz”. Mivel Isten szeretetében közelségünkre áhítozik, kreatív módon utánunk megy, éppen úgy, akár a  szerelmes az Énekek éneke könyvében: „Éjszaka ágyamban kerestem, akit szeret a lelkem. 'Azért hát fölkelek, bejárom a várost, keresem a tereken és az utcákon, akit szeret a lelkem'” (Én 3,1-2). Életünk története, Isten velünk való szerelmi története is, mögötte felfedezhetjük, mennyire keresett minket az Úr, utánunk járt újra és újra és hozzásegített ahhoz, hogy megismerhessük, hogy az övé lehessünk. Mai imádságunkban hagyjuk, hogy Isten meséljen nekünk szerelmes voltáról.
Feladat a mai napra:  A mai napon keresek egy kis extra időt az Istennel való együttlétre.