XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2018. július 4., szerda

Július 4.


Kol 3,12-15                      (Viseljétek el egymást)
Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben.

Egy alkalommal megkérdeztük valakitől, hogy szeretne-e rész venni egy lelki napon. Az volt a válasza, igen, ha nem mondják meg neki, mit kell tennie. Érdekes viszont, hogy a munkahelyén pont ő egy vezető szerepet tölt be, másokat szokott irányítani. Néha nem könnyű felfedezni, hogy sokszor pont úgy szoktunk bánni másokkal, ahogyan nem szeretjük, ha velünk bánnak. Ezért fontos, hogy időközönként az imádságban megvizsgáljuk magatartásunkat embertársainkkal szemben, főleg azokkal szemben, akikkel együtt élünk. A mai idézet néhány alapszempontot akar nyújtani ehhez. „Mint Istennek szent és kedves választottai”, – a kiindulópont az azonosságunk: emlékezni kell, kik vagyunk, keresztény identitásunkra, hogy Isten választottai vagyunk, Isten szeretett gyermekei. A magatartásunknak, viselkedésünknek vissza kellene tükröznie Isten gyermekségi azonosságunkat. „Öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet.” Elképzeljük, hogy milyen jó lenne, olyan családban, közösségben élni, ahol mindig irgalmassággal, jósággal, szelídséggel, türelemmel bánnak velünk. Azonban arra kapunk meghívást, hogy ezeket öltsük magunkra, ez azt jelenti, hogy nem a másiknak, hanem nekem kell ezt elkezdenem. Elkezdeni mit? Azt, hogy kérjem a Szentlelket, hogy teremtse bennem ezeket a gyümölcsöket, hogy öltöztessen fel engem Krisztusnak e tulajdonságaival. Mert már tapasztaltuk, hogy magunkból nem tudjuk kihozni ezeket, főleg, amikor éppen ellentétes érzések vannak bennünk. „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ... legfőként pedig szeressétek egymást”. Az egyik kulcsszó itt az „egymást”, benne van az egyik és a másik. És ebben a kapcsolatban lehetek én egyszer az egyik és máskor a másik, egyszer a cselekvő és máskor az, akivel cselekszenek. Így felváltva vagyok az, aki elviseli, megbocsátja, szereti a másikat és az, aki fogadja a másik elfogadását, megbocsátását, szeretetét. Figyeljük meg az imádságban milyen indításokat ad a Szentlélek a konkrét kapcsolatokra tekintve.
Feladat a mai napra: Kiválasztok magamnak a fönti idézetből egy krisztusi magatartást, amelyre ma jobban szeretnék odafigyelni és gyakorolni azt.