Kol 3,12-15 (Viseljétek el egymást)
Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek
magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek
el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik
ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak.
Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. S
Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben.
Egy alkalommal
megkérdeztük valakitől, hogy szeretne-e rész venni egy lelki napon. Az volt a
válasza, igen, ha nem mondják meg neki, mit kell tennie. Érdekes viszont, hogy
a munkahelyén pont ő egy vezető szerepet tölt be, másokat szokott irányítani.
Néha nem könnyű felfedezni, hogy sokszor pont úgy szoktunk bánni másokkal,
ahogyan nem szeretjük, ha velünk bánnak. Ezért fontos, hogy időközönként az
imádságban megvizsgáljuk magatartásunkat embertársainkkal szemben, főleg
azokkal szemben, akikkel együtt élünk. A mai idézet néhány alapszempontot akar
nyújtani ehhez. „Mint Istennek szent és
kedves választottai”, – a kiindulópont az azonosságunk: emlékezni kell, kik
vagyunk, keresztény identitásunkra, hogy Isten választottai vagyunk, Isten szeretett
gyermekei. A magatartásunknak, viselkedésünknek vissza kellene tükröznie Isten
gyermekségi azonosságunkat. „Öltsétek
magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet.”
Elképzeljük, hogy milyen jó lenne, olyan családban, közösségben élni, ahol
mindig irgalmassággal, jósággal, szelídséggel, türelemmel bánnak velünk.
Azonban arra kapunk meghívást, hogy ezeket öltsük magunkra, ez azt jelenti,
hogy nem a másiknak, hanem nekem kell ezt elkezdenem. Elkezdeni mit? Azt, hogy
kérjem a Szentlelket, hogy teremtse bennem ezeket a gyümölcsöket, hogy
öltöztessen fel engem Krisztusnak e tulajdonságaival. Mert már tapasztaltuk,
hogy magunkból nem tudjuk kihozni ezeket, főleg, amikor éppen ellentétes
érzések vannak bennünk. „Viseljétek el
egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ... legfőként pedig szeressétek
egymást”. Az egyik kulcsszó itt az „egymást”, benne van az egyik és a
másik. És ebben a kapcsolatban lehetek én egyszer az egyik és máskor a másik,
egyszer a cselekvő és máskor az, akivel cselekszenek. Így felváltva vagyok az,
aki elviseli, megbocsátja, szereti a másikat és az, aki fogadja a másik
elfogadását, megbocsátását, szeretetét. Figyeljük meg az imádságban milyen
indításokat ad a Szentlélek a konkrét kapcsolatokra tekintve.
Feladat a mai napra:
Kiválasztok magamnak a fönti idézetből egy krisztusi magatartást, amelyre ma
jobban szeretnék odafigyelni és gyakorolni azt.