XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

Jelen elmélkedés témája:

A következő elmélkedéseket a Ferenc Pápa "Gaudete et exsultate" című apostoli buzdításából vesszük.
A „Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás, a keresztény ember életszentségre szóló jézusi meghívottságából indul ki, és miközben rámutat a jelen kor veszélyes útvesztőire, kijelöli az evangéliumok ajánlotta utat. Az életszentségre meghívottság mindenkinek szól!

2018. július 8., vasárnap

Július 8.


Ez 2, 2-5; 2 Kor 12, 7-10; Mk 6, 1-6
Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: ,,Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?'' És megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: ,,Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában.'' Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön.

A mai evangélium rámutat arra, hogy az ember hitetlensége mennyire megakadályozhatja Jézus gyógyító szándékát. A Szentírás beszámol arról, hogy miközben Jézus városról városra haladt, sok csodát tett és sok gyógyulás ment végbe. Például múlt héten Jairus lányának feltámasztásáról és a vérfolyásos asszony gyógyulásáról elmélkedtünk, akikkel azért történt csoda, mert hittek Jézusban. A mai evangéliumi részlet elbeszéli, hogy Jézus ellátogatott szülővárosába, Názáretbe. Ott is tanítani kezdett a zsinagógában, meg akarta ismertetni velük a Mennyei Atyát, felkínálni a gyógyulást. De az emberek hitetlensége miatt meg volt kötve a keze, mindössze csak egy-két gyógyulás történt. Jézus maga is nagyon elcsodálkozott rajtuk. Mi történt Názáretben? „Amikor elérkezett a szombat napja, [Jézus] tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak benne.” Megbotránkoztak Jézusban, mert nem tudtak megszabadulni előítéleteiktől. Hiszen emlékeztek a gyermek, fiatal Jézusra, József és Mária fiára, aki később ácsként dolgozott a faluban apja mellett, és olyan volt, mint a többi ember. Számukra lehetetlen volt elképzelni és elfogadni, hogy Jézus nem az, akinek őt gondolták, hiszen azt mondták: „Róla tudjuk, honnét származik, a Messiásról azonban, ha eljön, senki sem fogja tudni, honnan való” (Jn 7,27). A hit az a belső lépés, hogy elrugaszkodunk a külső látszattól, és engedjük, hogy Isten feltárja előttünk az ember transzcendens mivoltát. Hiszen nemcsak azok vagyunk, akiket saját szemünkkel napról napra látunk és minden mozzanatát ismerünk, pl. családtagjainkra gondolva, hanem mindenki még annál sokkal több, hiszen Isten gyermekei és küldöttjei vagyunk. Hogy igazából mélységünkben kik vagyunk és ki a másik, ahhoz Istentől kell elfogadnunk küldetésünket, szándékát az életünkkel. A gyönyörű azonban az, amikor egy ember beengedi életébe transzcendens dimenzióját, akkor felemelkedik a földies, anyagias gondolkodásból, és egészen más értelmet, célt nyer minden, amit él: hiszen tudja, hogy nem önmagának és ennek a világnak él, hanem egy felsőbbrendű célnak: Isten céljainak. És akkor igazán hatékony, gyógyító, Istenről szóló lesz az élete.
Feladat a hétre: Mielőtt imádkozni kezdek, olvasom a Szentírást vagy szentmisén veszek részt, megerősítem szívemben a Jézusba vetett hitemet.