Ez 2, 2-5; 2 Kor 12, 7-10; Mk 6, 1-6
Jézus hazament Názáretbe.
Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a
zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: ,,Honnét vette ezt?
Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És csodák, amelyeket kezével
véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S
ugye nővérei is itt élnek közöttünk?'' És megbotránkoztak benne. Jézus erre
megjegyezte: ,,Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a
saját házában.'' Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított
meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön.
A mai evangélium rámutat arra, hogy az ember hitetlensége mennyire
megakadályozhatja Jézus gyógyító szándékát. A Szentírás beszámol arról, hogy
miközben Jézus városról városra haladt, sok csodát tett és sok gyógyulás ment
végbe. Például múlt héten Jairus lányának feltámasztásáról és a vérfolyásos
asszony gyógyulásáról elmélkedtünk, akikkel azért történt csoda, mert hittek
Jézusban. A mai evangéliumi részlet elbeszéli, hogy Jézus ellátogatott
szülővárosába, Názáretbe. Ott is tanítani kezdett a zsinagógában, meg akarta
ismertetni velük a Mennyei Atyát, felkínálni a gyógyulást. De az emberek
hitetlensége miatt meg volt kötve a keze, mindössze csak egy-két gyógyulás
történt. Jézus maga is nagyon elcsodálkozott rajtuk. Mi történt Názáretben? „Amikor
elérkezett a szombat napja, [Jézus] tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan
hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez,
amely neki adatott? És csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez,
Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek
közöttünk?” És megbotránkoztak benne.” Megbotránkoztak Jézusban,
mert nem tudtak megszabadulni előítéleteiktől. Hiszen emlékeztek a gyermek,
fiatal Jézusra, József és Mária fiára, aki később ácsként dolgozott a faluban
apja mellett, és olyan volt, mint a többi ember. Számukra lehetetlen volt
elképzelni és elfogadni, hogy Jézus nem az, akinek őt gondolták, hiszen azt
mondták: „Róla tudjuk, honnét származik,
a Messiásról azonban, ha eljön, senki sem fogja tudni, honnan való” (Jn
7,27). A hit az a belső lépés, hogy elrugaszkodunk a külső látszattól, és
engedjük, hogy Isten feltárja előttünk az ember transzcendens mivoltát. Hiszen
nemcsak azok vagyunk, akiket saját szemünkkel napról napra látunk és minden
mozzanatát ismerünk, pl. családtagjainkra gondolva, hanem mindenki még annál
sokkal több, hiszen Isten gyermekei és küldöttjei vagyunk. Hogy igazából
mélységünkben kik vagyunk és ki a másik, ahhoz Istentől kell elfogadnunk
küldetésünket, szándékát az életünkkel. A gyönyörű azonban az, amikor egy ember
beengedi életébe transzcendens dimenzióját, akkor felemelkedik a földies,
anyagias gondolkodásból, és egészen más értelmet, célt nyer minden, amit él:
hiszen tudja, hogy nem önmagának és ennek a világnak él, hanem egy felsőbbrendű
célnak: Isten céljainak. És akkor igazán hatékony, gyógyító, Istenről szóló
lesz az élete.
Feladat a hétre: Mielőtt imádkozni kezdek,
olvasom a Szentírást vagy szentmisén veszek részt, megerősítem szívemben a
Jézusba vetett hitemet.