Aquinói Szent Tamás éneke az Oltáriszentséghez(hittel fogadd el az Üdvözítő szavait)
Imádlak és áldlak, Isten, rejtelem! Kenyér- és borszínben titkon vagy jelen. Néked szívem, lelkem átadja magát, mert Téged szemlélve elveszti magát.
Látás, ízlés, érzék megcsalódhatik, de a hallás rólad hittel biztosít: hiszem azt, mit hinnem Isten Fia szab, igéd igazánál mi van igazabb?!
A keresztfán rejtéd Isten-voltodat, itt a színek rejtik emberarcodat, de én mind a kettőt hiszem s vallhatom, kérve, amit kért a bűnbánó lator.
Ahogy Tamás látta, nem látom sebed, mégis Istenemnek vallak tégedet. Add, hogy egyre jobban hinni tudjalak, tebenned reméljek, s téged vágyjalak.
Urunk halálára emlékeztető áldott Kenyér, élő s embert éltető! Add, hogy éljen lelkem belőled csupán, s jóízét tebenned ne veszítse szám!
Kegyes Pelikánom, Uram Jézusom! Szennyes vagyok, szennyem véreddel mosom. Elég volna egy csepp, hogyha hullna rá. Világ minden bűnét meggyógyítaná.
Jézus, kit csak rejtve szemlélhetek itt! Mikor lesz, hogy szomjas vágyam jóllakik? Hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat, leljem szent fényedben boldogságomat! Ámen.
„"Hogy e szentségben Krisztus valóságos teste és valóságos vére van jelen, ahogy Szent Tamás mondja, „érzékekkel nem, de az isteni tekintélyre támaszkodó hittel egyedül lehet megragadni. Ezért, amikor Szent Cirill Szent Lukács evangéliumának ezt a mondatát – „Ez az én testem, mely értetek adatik” (22,19) – magyarázza, kijelenti: „Ne kételkedj, hogy igaz-e; hanem inkább hittel fogadd el az Üdvözítő szavait. Mivel ugyanis Ő az Igazság, nem hazudik”":
Imádlak áhítattal, Isten, rejtelem! Aki e jelekben titkon vagy jelen. Néked egész szívem átadja magát, mert téged szemlélve elveszti magát.
Szem, ízlés, tapintás megcsalódhatik, de a hallás rólad hittel biztosít: Hiszem, amit hinni Isten Fia szab, igédnél, Igazság, mi van igazabb?“ (KEK 1381)
Feladat a mai napra: Megírom saját énekemet az Oltáriszentséghez.