XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. november 13., szerda

November 13.



Zsolt 119,97-104              (A természetes törvény alkalmazása nagyon különböző)
Mennyire szeretem törvényedet, egész nap szemem előtt lebeg. Parancsod bölcsebbé tesz ellenségemnél, és mindig velem jár. Okosabb lettem, mint összes tanítóm, mert arról elmélkedem, amire te oktatsz. Több értelmet kaptam, mint az aggastyánok, mert azt követem, amit te előírsz. Tartsd távol lábamat a gonosz utaktól, hogy megtarthassam szavad. Végzéseidből semmit el nem hagyok, mert magad tanítottál rájuk. Kijelentéseid édesek ínyemnek, számnak méznél édesebbek. Útmutatásod belátásra segít, azért gyűlölöm a hamisság útjait.

„A természetes törvény, mely minden egyes ember szívében jelen van és amelyet az értelem megerősít, parancsolataiban egyetemes és tekintélye mindenkire kiterjed. Kifejezi a személy méltóságát és meghatározza elemi jogainak és kötelességeinek alapvonalait: "A józan értelem valóban törvény, mely megfelel a természetnek, mindenkire kiterjed, állandó, örök, parancsolva a kötelesség teljesítésére hív, tiltásaival visszariaszt a csalástól. (...) Ezt a törvényt sem cserélni, sem abból valamit kihagyni, sem teljesen eltörölni nem lehet." (Marcus Tullius Cicero)“ (KEK 1956)
„A természetes törvény alkalmazása nagyon különböző; az életföltételekhez, helyekhez, korokhoz és életkörülményekhez igazodó megfontolást igényelhet. Mindazonáltal a természetes törvény a különböző kultúrákban olyan szabály marad, mely az embereket összeköti egymással, és az elkerülhetetlen különbségektől eltekintve közös alapelveket ad nekik.” (KEK 1957)
A zsoltáros megmutatja nekünk, hogyan kell helyesen foglalkozni Isten törvényével. Milyen fontos számára, hogy napközben is elmélkedjen ezen. Azonban hagyja, hogy maga Isten tanítja, magyarázza meg: Végzéseidből semmit el nem hagyok, mert magad tanítottál rájuk”. Nem szabad Isten törvényét függetleníteni attól, aki nekünk adta. A Szentlélek segítségével alkalmazni kell a konkrét helyzetekben, életkörülményekben, a megfontolás pedig az imádságban történik. Hiszen Isten nem akarja, hogy minden törvényre azonnal igent és áment mondjunk, hanem azt, hogy egyre jobban megértsük parancsai miértjét és megízleljük szépségét. „Kijelentéseid édesek ínyemnek, számnak méznél édesebbek.”
Feladat a mai napra: Felírom papírra Istennek egy parancsát, és olyan helyre teszem, hogy napközben is láthassam és így elmélkedhessek róla; esetleg a karomra kötöm vagy az ujjamra (Kösd őket az ujjaidra”).