Róm 12,6-8 (Isten
kegyelmét csak szabadon fogadhatjuk be)
"A nekünk adott
kegyelem által különböző ajándékokat birtokolunk; a próféciát a hit szabálya
szerint; a szolgálatot a szolgálatban; aki tanít, a tanításban; aki buzdít, a
buzdításban; aki adakozik, az egyszerűségben; aki elöljáró, a gondosságban; aki
irgalmasságot gyakorol, a vidámságban."
Az ember előkészülete a kegyelem fogadására már a kegyelem
műve. Szükségünk van rá, hogy együttműködésünk a hit általi megigazulásban és a
szeretet általi megszentelődésben elkezdődjön és fönnmaradjon. Isten
véghezviszi bennünk azt, amit elkezdett, "mert Ő, amikor valamit megkezd,
megteszi, hogy akarjuk; és amikor befejez, együttműködik azokkal, akik
akarják". "Mi is cselekszünk, de Istennel együtt, mert irgalmassága
megelőz minket. Megelőz, hogy meggyógyuljunk, mert követ is, hogy gyógyultan
éljünk; megelőz, hogy meghívjon, követ, hogy megdicsőüljünk; megelőz, hogy
jámboran éljünk, követ, hogy Ővele örökké éljünk, mert nélküle semmit sem
tehetünk." (Szt.
Ágoston). (KEK 2001). Isten szabad kezdeményezése az
ember szabad válaszát igényli; mert Isten az embert a maga képmására
teremtette, és a szabadsággal együtt hatalmat adott neki arra, hogy Őt
megismerje és szeresse. A lélek csak szabadon lép a szeretet közösségébe. Isten
közvetlenül érinti meg és indítja az ember szívét. Az emberbe oltotta az
igazság és a jóság vágyát, melyet egyedül Ő tud beteljesíteni. Az "örök
élet" ígéretei minden reményt fölülmúló módon megfelelnek ennek a
vágyakozásnak: "Azt, hogy Te a magad nagyon jó műveid után -- ámbár teljes
nyugalomban alkottad őket -- megpihentél a hetedik napon, Könyved hangja
jövendöli nekünk, tudniillik, hogy mi is -- azért a mi nagyon jó cselekedeteink
után, mert Te ajándékoztad azokat nekünk -- az örök élet Szombatján meg fogunk
pihenni Benned." (Szt. Ágoston). (KEK 2002).
A kegyelem elsősorban és főként a bennünket megigazulttá tévő és megszentelő
Szentlélek ajándéka. De a kegyelem azokat az ajándékokat is magában foglalja,
melyeket a Lélek azért ajándékoz, hogy bennünket művéhez társítson, és
alkalmassá tegyen arra, hogy mások üdvösségének és Krisztus Testének, az
Egyháznak gyarapításában együtt tudjunk működni. Ilyenek a szentségi kegyelmek,
az egyes szentségek sajátos ajándékai. Továbbá a különleges kegyelmek, melyeket
a Szent Pál által használt görög szóval karizmáknak is nevezünk, ami kegyet,
ingyenes ajándékot, jótéteményt jelent. A karizmák -- még a rendkívüli
természetűek is, mint például a csodatevés vagy a nyelveken szólás ajándéka --
minden esetben a megszentelő kegyelemre vannak rendelve, és céljuk az Egyház
közjava. Az Egyházat építő szeretet szolgálatában állnak. (KEK 2003).
A különleges kegyelmek között meg kell említenünk az állapotbeli kegyelmeket,
amelyek a keresztény élet és az egyházi szolgálat hivatalviseléséhez
kapcsolódnak. (KEK 2004). A kegyelem, mivel természetfölötti,
kivonja magát tapasztalati körünkből és csak a hit által ismerhető meg. Nem
támaszkodhatunk tehát lelki érzéseinkre vagy tetteinkre, hogy azokból
levezethetnénk megigazult vagy üdvözült voltunkat. Mindazonáltal az Úr szavai
szerint -- "Cselekedeteikből ismeritek meg őket" (Mt 7,20) -- Isten
jótéteményeinek számbavétele életünkben és a szentek életében záloga annak,
hogy a kegyelem munkálkodik bennünk, és egyre nagyobb hitre és bizakodó lelki
szegénységre késztet. Ennek a lelkületnek egyik legszebb példája Szent Johanna
válasza arra a kérdésre, mellyel az egyházi bírák tőrbe akarták csalni:
"Amikor megkérdezték, tudja-e, hogy Isten kegyelmében van-e: Ha nem
vagyok, Isten helyezzen belé; ha abban vagyok, Isten tartson meg benne." (KEK 2005).
Feladat a mai napra: Vizsgáljuk meg cselekedeteinket, hogy Isten
kegyelmében élünk-e. És kérjük Szent Johann szavaival: „Ha nem vagyok, Isten helyezzen belé; ha abban vagyok, Isten tartson meg
benne.”