Róm 7,7-17 (a régi törvény még tökéletlen)
Mit mondjunk tehát? Talán a törvény bűn? Semmi
esetre sem. De a bűnt a törvény alapján ismertem meg, hiszen a bűnös kívánság
nem vált volna bennem tudottá, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd meg! A
tilalom tehát alkalmat nyújtott a bűnnek arra, hogy fölébresszen bennem
mindenféle kívánságot. Törvény nélkül ugyanis a bűn halott volna. Valamikor
törvény nélkül éltem, de azután jött a parancs, a bűn föléledt, én pedig
meghaltam. Így a parancs, bár életre szólt, halálomra vált. A bűn ugyanis a
tilalommal kapta vonzóerejét, ezzel tévútra vezetett és megölt. A törvény
természetesen szent, a parancs is szent, igaz és jó. Az vált tehát halálomra,
ami jó? Egyáltalán nem. Inkább a bűn, amely - hogy bűnként nyilvánuljon ki -
azzal okozta halálomat, ami jó, így a bűn a parancs által mutatta meg igazi bűn
jellegét. Tudjuk, hogy a törvény lelki, magam azonban testi vagyok, és a bűn
rabja. Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, hanem
amit gyűlölök. De ha azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről, hogy
jó, és valójában nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn.
„A keresztény
hagyomány szerint a szent, lelki és jó Törvény még tökéletlen. Mint pedagógus,
megmutatja, mit kell tenni, de önmagában nem rendelkezik erővel, tudniillik a
Szentlélek kegyelmével, hogy az ember a törvényt meg tudja tartani. A bűn
miatt, amit képtelen elvenni, a rabszolgaság törvénye marad. Szent Pál szerint
a törvénynek különösen az a funkciója, hogy föltárja és kinyilvánítsa a bűnt,
mely az ember szívében kialakítja "a bűnös vágy törvényét" (vö. Róm 7).
Mindazonáltal a Törvény az Ország útján az első lépés marad. A választott népet
és minden egyes keresztényt előkészít és fölkészít a megtérésre és az Üdvözítő
Istenbe vetett hitre. Olyan tanítást ad, mely örökre, mint Isten Igéje
létezik.” (KEK 1963)
„A régi Törvény
előkészület az evangéliumra. "Törvény és fegyelem volt számukra, és az
eljövendők próféciája" (Lyoni Szent Ireneusz). Jövendöli és
előre hirdeti a bűntől való szabadulás művét, ami Krisztussal fog beteljesedni,
az Újszövetséghez képeket, "előképeket" és szimbólumokat ad a Lélek
szerinti élet kifejezésére; végül a bölcsességi könyvek és a próféták tanításában
tökéletesedik, amely az Újszövetség és a mennyek országa felé irányítja a régi
Törvényt: "Az Ószövetség idején is voltak emberek, akik telve voltak
szeretettel és a Szentlélek kegyelmével, akik elsősorban a lelki és örök
ígéretek beteljesedését várták. Ebből a szempontból ők már az új Törvényhez
tartoznak. És viszont, az új Szövetség alatt is élnek testi emberek, akik még
nem érték el az új Törvény tökéletességét, s büntetéssel és bizonyos földi
ígéretekkel kell rávezetni őket az erényes cselekedetekre. A régi törvény
azonban, bár adta a szeretet parancsait, nem közvetítette a Szentlelket, aki
által »Isten szeretete kiáradt a szívünkbe«, ahogy a Róm 5,5 mondja." (Aquinói
Szent Tamás)“ (KEK 1964)
Gondolkozzunk el
azon, vajon mi is hasonlót tapasztalunk-e, amit Szent Pál leír az idézetben,
hogy néha azt tesszük, amit nem akarunk? Mikor esik nehezünkre megtartani a
törvényt, és miért? Kérjük, hogy a Szentlélek adja meg nekünk kegyelmét és
erejét, hogy így meg tudjuk tartani az új törvényt.
Feladat a mai napra: Visszatekintek a hétre és hálás szívvel
megköszönöm Istennek a heti eseményeket, szavakat. Mi volt számomra különösképpen
fontos? Mit fedeztem fel a témával kapcsolatban? A fontos belátásokat megőrzöm
a szívemben. (Holnaptól pedig az új Törvényről fogunk elmélkedni.)