Róm 12,1-6a (A
keresztény ember az Egyházban valósítja meg hivatását)
Kérlek
tehát benneteket, testvérek, Isten irgalmasságára, hogy adjátok testeteket élő,
szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen a ti ésszerű istentiszteletetek. Ne
szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át értelmetek megújításával,
hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a jó, neki kedves és tökéletes. Azt
mondom ugyanis mindegyikteknek a nekem adott kegyelemnél fogva, hogy senki se
gondoljon magáról kelleténél többet; hanem józanul gondolkodjék, mindenki a hit
mértéke szerint, amelyet Isten juttatott neki. Amint ugyanis egy testben sok
testrészünk van, s nem ugyanaz a rendeltetése minden testrésznek, ugyanúgy
vagyunk sokan egy test Krisztusban; egyenként pedig egymásnak tagjai. Különböző
adományaink vannak a nekünk adott kegyelemnek megfelelően.
„A keresztény ember az
Egyházban, az összes megkereszteltekkel közösségben valósítja meg hivatását. Az
Egyháztól veszi át Isten Igéjét, mely tartalmazza "Krisztus
törvényének" (vö. Gal 6,2) tanítását. Az Egyháztól kapja a szentségek
kegyelmét, melyek támogatják "az úton". Az Egyháztól kapja meg az
életszentség példáját; ennek modelljét és forrását a legszentebb Szűz Máriában
ismeri föl; fölismeri azok hiteles tanúságtételében, akik élik az
életszentséget; fölfedezi a lelki hagyományban valamint az előtte élt szentek
hosszú sorában, akiket a liturgia a szentek naptárát követve ünnepel. (KEK 2030)
„Az erkölcsi élet lelki
istentisztelet. "Testünket élő, szent, Istennek tetsző áldozatként
ajánljuk föl" (vö. Róm 12,1), Krisztus Testének ölén, melyet mi képezünk,
és közösségben az Ő szent Eucharisztiája felajánlásával. A liturgiában és a
szentségek ünneplésében az imádság és a tanítás egyesül Krisztus kegyelmével,
hogy megvilágítsa és táplálja a keresztény cselekvést. Miként az egész
keresztény élet, az erkölcsi élet is az eucharisztikus áldozatban találja meg a
maga forrását és csúcsát.” (KEK 2031)
Ma napon
elgondolkozhatunk azon, mit jelent számunkra, hogy keresztény hivatásunkat nem
egyedül, hanem az Egyházban, az összes
megkereszteltekkel való közösségben valósítjuk meg. „Sokan vagyunk
egy test Krisztusban; egyenként pedig egymásnak tagjai.” Fedezzünk fel újra, hogyan segíthetünk egymásnak
lelki valamint erkölcsi életünk fejlődésében. Mit kapunk nap mint nap lelki
testvéreinktől? Isten melyik igéjével táplálnak engem? Hogyan szolgálnak minket
pap testvéreink az Eucharisztia szentségével? Milyen példát adnak, és milyen
tanúságtétellel buzdítanak bennünket? Adjuk hálát Istennek a sok lelki adományért,
amiben részesülünk, mivel Krisztus Testéhez tartozunk.
Feladat a mai napra: Ma bátorítani fogok egy nehézségekkel küzdő
testvéremet.