XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. június 5., péntek

Június 5.



1Pét 4,12-16                    (A Szentlélek elnevezései)

Szeretteim, ne lepődjetek meg azokon az égő fájdalmakon, amelyek megpróbáltatásul értek benneteket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek. Ehelyett inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsősége megnyilvánulása napján majd ujjongva örülhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért szidnak benneteket, mert a dicsőség Lelke, vagyis az Isten Lelke nyugszik rajtatok. Senki közületek ne szenvedjen azért, hogy gyilkos vagy tolvaj, gonosztevő vagy bujtogató. Ha pedig mint kereszténynek kell szenvednie, ne szégyellje, hanem dicsőítse meg az Istent ezzel a névvel.

„Amikor Jézus a Szentlélek eljövetelét meghirdeti és ígéri, Paraklétosznak, azaz szó szerint "maga mellé szólított"-nak, latinul advocatus-nak nevezi (Jn 14,16.26; 16,7). A Paraklétoszt rendszerint "Vigasztalónak" fordítják, mivel Jézus az első vigasztaló, (vö. 1Jn 2,1). Maga az Úr a Szentlelket az "Igazság Lelkének" nevezi, (vö. Jn 16,13)” (KEK 692)
„A Szentlélek tulajdonnevén kívül, amit az Apostolok Cselekedetei és a Levelek leginkább használnak, Szent Pálnál a következő megnevezések fordulnak elő: az Ígéret Lelke (Ef 1,13; Gal 3,14); a fogadott fiúság Lelke (Róm 8,15; Gal 4,6); Krisztus Lelke (Róm 8,11); az Úr Lelke (2Kor 3,17); Isten Lelke (Róm 8,9.14; 15,19; 1Kor 6,11; 7,40); Szent Péternél pedig: a Dicsőség Lelke (1Pt 4,14). (KEK 693)
Az itt szereplő megnevezések közül melyik ismerős a leginkább számunkra? Melyik áll közelebb hozzánk és milyen személyes jelentősége van számunkra? Talán az a megnevezése, amelyet Péter levelében találunk, kevésbé ismert. Ezért választottuk a hozzá tartozó idézetet a mai elmélkedéshez. Mire gondolnánk, ha „a Dicsőség Lelke” kifejezést halljuk? Talán dicsőítő imádságra, amelyet a Szentlélek inspirál. De érdekes módon Szent Péter az üldözés kontextusában beszélt a dicsőség Lelkéről: Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért szidnak benneteket, mert a dicsőség Lelke, vagyis az Isten Lelke nyugszik rajtatok.” A megpróbáltatások idejében, amikor tanúságot kell tennünk Jézus Krisztus mellett, akkor nem vagyunk egyedül, hanem a Szentlélek van velünk és megdicsőít minket  Jézushoz hasonlóan. Jézus ugyanis ezt fejezte ki az utolsó vacsorán, Júdás elküldése után: „Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha megdicsőül benne az Isten, az Isten is megdicsőíti saját magában, hamarosan megdicsőíti.” (Jn 13,31-32) Jézus máskor arról is biztosította a tanítványokat, hogy a Szentlélek adja a megfelelő szavakat ajkukra, ha megvádolják, szidják őket. „Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok! Abban az órában megadatik nektek, hogyan beszéljetek. Mert hisz nem ti fogtok beszélni, hanem majd Atyátok Lelke szól belőletek.” (Mt 10,19-20) Add, Szentlélek, hogy mi is mindig újra megtapasztaljuk a bennünk történő szólítást. Köszönjük, hogy te vagy a Dicsőség Lelke.
Feladat a mai napra: Ma tanúságot teszek Jézus Krisztus mellett vagy a családomban, vagy a munkahelyemen, a barátaim körében.