XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. szeptember 1., csütörtök

Szeptember 1.



Zsolt 34,13-15                   (Ha hosszú életet kívánsz, élj tisztességesen)
Ki az, aki élni akar? Ki kíván sok évet, hogy élvezze a boldogságot?
Őrizd nyelvedet a gonoszságtól, s ajkadat az álnok beszédtől!
Hagyd el a rosszat és válaszd a jót, keresd a békét és járj a nyomában!

Életbevágó kérdéseket tesz fel ma számunkra Dávid király. És fontos, hogy időt szakítsunk magunknak arra, hogy magunknak is feltegyük és átgondoljuk, hogy mindennapjaink gyakorlatában ez mit is jelent. Ki az aki élni akar? Ki kíván sok évet, hogy élvezze a boldogságot? Nemde mindannyian életre, boldogságra vágyunk? Dávid rögtön meg is válaszolja kérdéseit: Őrizd nyelvedet a gonoszságtól, s ajkadat az álnok beszédtől! Hagyd el a rosszat és válaszd a jót, keresd a békét és járj a nyomában! Mifajta gonoszságról vagy álnok beszédről beszél Dávid? Ha visszatérünk az istenfélelem erényéhez ott a Magyar Katolikus Lexikon világosan kijelenti, hogy ellentétes víciuma a vakmerőség. A vakmerőséget pedig mint „a remény elleni bűnt” határozza meg. „Az ember fölülértékeli képességeit és azt reméli, hogy isteni segítség nélkül is üdvözülhet; vagy abban bízik, hogy az isteni mindenhatóságtól és könyörületességtől elnyeri a bűnbocsánatot bűnbánat nélkül, illetve a dicsőséget érdemek nélkül.”[1] Érdemes lenne itt elolvasni Dr. Márfi Gyula, Veszprémi Főegyházmegye érsekének előadását[2], melynek címe: Magyarország missziós terület, és amit Veszprémben az Ökumenikus Hitoktatói Konferencián tartott 2007 okt. 13-án. Előadásában összefoglalja Magyarország vallási helyhetét, beszámol a kereszténység hanyatlásától és annak okairól. Teljesen világossá válik előadásában, hogy mind e mögött az istenfélelem hiánya áll, vagyis a vakmerő gondolkodás, mely szerint az ember egy teljesen Isten nélküli életben rendezkedik be. A mai ember egyik legnagyobb kísértése tulajdonképpen, hogy azt hiszi el magáról, hogy Isten nélkül is boldogulhat, hogy nincsen szüksége Istenre, mert egymaga is elég. Hozzá társul egy olyan istenkép, hogy minden rossz Istentől származik, nem az én rossz döntéseimnek, bűneimnek, vagy hibás felfogásomnak következménye. Dr. Márfi Gyula, érsek, azt mondja előadásában: „Manapság azt mondhatjuk, hogy Istent alig támadja valaki. Mintha az ördög taktikát változtatott volna. Célja ma nem az Isten tagadása, hanem a hozzá vezető út eltorlaszolása. Ennek eszköze pedig: az erkölcsök tagadása.” A legalapvetőbb erkölcs pedig az istenfélelem.
Feladat a mai napra: Mi torlaszolja el bennem az utat Isten felé? Milyen felfogás, érzés, kétely, félelem... az, ami csorbítja bennem az Istenbe vetett bizalmat? Kérjük a Szentlélek segítségét, hogy megtisztulhasson istenképünk, és megerősödhessen belé vetett bizalmunk.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma