XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. december 5., kedd

December 5.



jólét/önteltség Jel 3,14-20
Így szól az Ámen, a hűséges és igaz tanú, aki Isten teremtésének kútfeje. Ismerem cselekedeteidet, hogy sem hideg nem vagy, sem meleg; bár hideg volnál vagy meleg! De mivel langyos vagy, és sem hideg, sem meleg, kezdlek téged kivetni a számból. Mert azt mondod: „Gazdag vagyok, és igen sok kincsem van, nem szorulok rá semmire”, és nem tudod, hogy nyomorult és szánalmas vagy, szegény, vak és meztelen. Tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált színaranyat, hogy meggazdagodj; öltözz fehér ruhába, hogy ne legyen látható meztelenséged szégyene; s kend be szemed szemkenőccsel, hogy láss. Mert akiket szeretek, azokat korholom és megfenyítem; buzdulj tehát föl, és tarts bűnbánatot. Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és kinyitja nekem az ajtót, bemegyek hozzá, vele étkezem, és ő énvelem.

Ritkán kapunk negatív választ arra a kérdésre, hogy „hogy vagyunk”. A társadalom inkább arra csábít minket, hogy jó képet mutassunk önmagunkról. Ehhez jön még a kor divatja, hogy a legjobb, ha függetlenek vagyunk, ha a saját lábunkon állunk és nincs szükségünk senki másra. Ez a modern szemlélet azonban sokszor oda vezet, hogy nemcsak az emberektől függetlenítjük magunkat, hanem Istentől is. „Gazdag vagyok, és igen sok kincsem van, nem szorulok rá semmire”, lehetne ez egy modern ember vallomása is és a fönti kontextus nélkül úgy hangzik, akár egy pozitív megállapítás. Az Evangéliumban hasonló gondolkodásmóddal találkozunk: pl. a farizeusnál, aki a templomban imádkozott és jobbnak tartja magát a többi embernél: „Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, …. Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok” (Lk 18,12-13). Nem tért haza megigazultan, mert tele volt önteltséggel. Vagy itt van például Zakeus, aki az emberek előtt gazdag volt, miközben a szíve rejtekén még valami másra vágyódott. Olyan képet építünk fel magunkról, ahol az önteltség és a függetlenség, mint erő jelenik meg. De Isten jobban ismer minket és ettől a hamis önképünktől sem riad vissza. Hozzánk fordul, ajtónkon kopogtat és meg szeretné osztani velünk az életét. Isten ismeri igazi, legmélyebb lényegünket, amelyet még a világi gazdagsággal sem tudunk átalakítani. Szívünk mélyén szegények, vakok és mezítelenek vagyunk. Isten is így lett emberré: szegény és mezítelenként. Megtestesülésével nagyra becsüli emberi létünket. „Hiszen ismeritek Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok” (2 Kor 8,9). Imádságomban arról beszélek Jézussal, hogyan látom magamat, és ő hogyan lát engem.

Feladat a mai napra: Engedem, hogy valaki segítsen nekem a mai napi munkámban, a döntéshozatalban vagy a tanácsadásban.