XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

Jelen elmélkedés témája:

A következő elmélkedéseket a Ferenc Pápa "Gaudete et exsultate" című apostoli buzdításából vesszük.
A „Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás, a keresztény ember életszentségre szóló jézusi meghívottságából indul ki, és miközben rámutat a jelen kor veszélyes útvesztőire, kijelöli az evangéliumok ajánlotta utat. Az életszentségre meghívottság mindenkinek szól!

2017. december 3., vasárnap

December 3.



Bevezető:
Az üzletekben már elkezdődött a karácsonyi előkészület, a kirakatokban már csillognak a fenyőfák. Talán mi is már azon gondolkodunk, hogyan díszítsük az adventi koszorút és milyen karácsonyi ajándékokat vegyünk. Mindamellett tudjuk, hogy a külső előkészület mellett fontos a belső felkészülés is. Az adventi hétköznapok lelkigyakorlata ebben szeretne nekünk segíteni, hogy „készítsünk utat az Úrnak“, hogy a hétköznapi sürgés-forgás közepette időt szánjunk arra, hogy lelkileg is felkészüljünk karácsonyra. Közösen vagyunk úton és egyengetjük az utat Istennek, hogy beléphessen életünk különböző területeibe, érzelmi világunkba. Maga Isten hív meg minket arra, hogy bensőleg készüljük eljövetelére, a megtestesülés ünnepére: „Készítsetek nekem utat életetekben”. Hogyan is nézzen ki ez az előkészület? Az egyik legfontosabb, hogy vegyük észre, hogyan jön hozzánk Isten: 2000 évvel ezelőtt megtett egy utat az emberekhez, emberként a világba jött és az óta újra és újra felkeresi az embert, mindegyikünkhöz személyesen odamegy, hogy nálunk találja meg kedvenc lakóhelyét. Isten útra kelt és kel, anélkül, hogy biztos lenne abban, vajon befogadjuk-e vagy sem. Arra sem vár, hogy nálunk minden rendben legyen, és méltó módon tudjuk fogadni Őt. Úgy jön hozzánk, ahogyan vagyunk, és az életünk nem annyira szép oldalaiba is belép. Megtestesülésében átölelte mindazt, ami emberi életünkhöz tartozik. Éppen ezért szeretnénk szem előtt tartani ennek a lelkigyakorlatnak minden napján az élet más-más valóságát, területét, és engedni, hogy Isten beléphessen oda. Részünkről az előkészület főként azt jelenti, hogy befogadjuk Őt, hogy megnyitjuk neki a szívünket, hogy engedjük, hogy belépjen az életünkbe. Mivel Isten annyira tiszteli szabadságunkat, beleegyezésünk nélkül nem fog belépni az életünkbe. Csak addig tölti be életünket, ameddig engedjük neki.
Van egy a szép adventi szokás a gyerekek számára: minden jótettért, belehelyezhetnek egy szalmaszálat az üres jászolba, így karácsonyra megtelhet a jászol és a kis Jézust születésekor puha fekhely várja. Azonban nem kell karácsonyra várnunk, hogy Jézus eljöjjön az életünkbe, hiszen minden nap megteszi, sőt, ha már eljött, ott is marad bennünk. A lelkigyakorlat minden napján a szerető figyelmesség gyakorlatában megélhetjük, hogy Jézusnak puha fekhelyet készítettünk, és jól érzi magát bennünk.



dolgosság          Lk 10,38-42
Történt pedig, hogy amikor továbbmentek, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához ülve hallgatta szavait, Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: »Uram! Nem törődsz vele, hogy a testvérem egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!« Az Úr ezt válaszolta neki: »Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.

Márta magatartása talán nem áll annyira messze a miénktől: A lelkigyakorlatot jó szándékkal, elhatározással kezdtük el, bennünk van a vágy, hogy szeretnénk befogadni Jézust az életünkbe. Ahogyan Márta is örömmel befogadta őt házába. De aztán szembesült a sok házimunkával, és engedte, hogy ezek ennyire elfoglalják, elvonják Jézustól a figyelmét. Velünk is megtörténhet, hogy elhatározzuk, hogy időt szánunk az adventi imádságos előkészületre, de közben szembesülünk más tennivalókkal, beadandókkal, határidős munkákkal, mindenféle karácsonyi ünneplésekkel, ajándékok vásárlásával, takarítással, ... . Vagyis ilyenkor szükség lesz arra, hogy újra és újra elhatározásunk mellett döntsünk, leüljünk Jézus lábához és az Ő szavaira figyeljünk. Ebben a szentírási szakaszban Jézus nem az imádságot akarja a szolgálat ellen kijátszani, hiszen mindkettőre szükség van. De a sok teendő mellett könnyen megfeledkezhetünk vendégünkről. Nem Márta feladata, hogy eldöntse, meghatározza, mit tegyen a húga, Mária. „Csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha”. Fontos, hogy megkérdezzük Jézustól, hogyan kívánja, hogy szeressük őt, és ne csupán önmagunk próbáljuk ezt eldönteni. Mit jelent most az adventi időben ez az egy, ami szükséges?
Isten hozzánk akar jönni, a mi dolgosságunkba, serénységünkbe, a sok tennivalónkba is be akar lépni. Márta magatartása, viselkedése Jézus számára nem jelentett akadályt. Mivel a kiindulópont mindig Isten szeretete: „Jézus szerette Mártát, meg a nővérét, és Lázárt” (Jn 11,5).  
Megköszönöm, Jézusnak, irántam való nagy szeretetét, és hogy befogadhatom őt ma házamba. Segíts Uram, hogy tennivalóim közepette törődjem veled is és veled együtt végezzem napi feladataimat.

Feladat a mai napra: A mai nap folyamán többször megállok, és arra figyelek, mivel vagyok elfoglalva. Megkérdezem Jézustól, hogy mi lenne most a szükséges.